Különleges sejt segíti a jak légzését
Számos élőlény alkalmazkodott génjeiben a magashegyi környezethez, a Tibeti-fennsíkon élő jak egy lépéssel tovább ment: speciális tüdősejtek is segítik az életmódját.
A magashegyi környezetben a ritka levegő miatt kevesebb oxigént képes felvenni az alacsonyan fekvő területekhez szokott szervezet, ám régóta ismert, hogy egyes hegyekben élő embercsoportok, illetve állatok is kiválóan alkalmazkodtak e korlátozott lehetőséghez. A jak esetében azonban annak ellenére sem vizsgálták még ezt, hogy a magashegyi ökoszisztéma fontos tagja, illetve a háziasított változataként fontos gazdasági tényező. A házi jak 3-4 ezer méteren, a vad jak pedig 4-6 ezer méteren is jól megél, vagyis igazán magashegyi állat, és azt ismerjük már, hogy a vérén, illetve szív-, tüdő- és érrendszeri sajátosságain keresztül is védekezik az alacsony légköri oxigénszint ellen. Ismert, hogy a hasonló méretű szarvasmarhákéhoz képest a jakok szíve és tüdeje is nagyobb, s erősebbek a tüdőereik is, azért, hogy jobban elviseljék a magashegyi léttel járó nagyobb vérnyomást, és fokozzák az oxigén átadását.
Most egy kínai kutatócsoport a Nature Communications folyóiratban közzé tett átfogó kutatási eredménye azt mutatta meg, hogy igen különlegesek a jakok e szempontból is.
A kutatók DNS-vizsgálatot is végeztek és összehasonlításokat az európai szarvasmarhával, így keresték azokat a speciális alkalmazkodást jelző géneket, amelyek a jak magashegyi életmódjához köthetőek. A vizsgálatokkal 127 olyan gént sikerült feltárniuk, amely ezt az alkalmazkodást szolgálja: a génkifejeződés (vagyis a gén speciális helyzethez köthető aktivitása) a jak esetében eltér a szarvasmarháétól.
A tüdőben a génkifejeződés vizsgálata során azonban egy eddig ismeretlen sejttípust is találtak a jak tüdőereinek falában. Az eltérő kifejeződésű gének közül kettő kimondottan e sejtekben volt kiugróan aktív más tüdősejtekhez képest. A kutatók szerint ez felel azért, hogy a jak tüdejének erei erőteljesebbek, rostosabbak, és ennek köszönhetően bírják jobban a magashegyi körülményeket.
A kutatók úgy vélik, hasonló speciális sejtjeik más, a magashegyi környezethez évmilliók óta alkalmazkodó állatokban is megtalálhatóak lesznek, de valószínű, hogy az emberben még nem, hisz mi csupán 30 ezer éve érkeztünk meg a Tibeti-fennsíkra.
Idén télen nem etetik a manátuszokat Floridában
Az elmúlt két tél során salátával segítették a hatalmas vízi emlősök életben maradását, de úgy tűnik, idén erre már nem lesz szükség.
Eddig ismeretlen sünfajt fedeztek fel
Nagyon ritka, hogy emlősfajt fedezzenek fel, most Kína keleti részén sikerült rábukkanni az eddig ismeretlen sünre.
Vén rügyekből sarjadzik a mamutfenyő
A mamutfenyők (Sequoia sempervirens) hatalmas veszteségeket szenvedtek el az elmúlt évek kaliforniai tűzvészeiben, egy új kutatás azonban reményt ad a megújulásukra.
Az állszíjas pingvin szundija
Az állszíjas pingvinek esetében egészen furcsa alvási ritmust figyeltek meg.
Ügyesen kerülik el a hangyák a forgalmi dugót
Néhány száz egyedből álló hangyacsaládok viselkedését vizsgálták.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
