Hogyan került egy zátony a sivatag közepére?

Különös, fánkra emlékeztető formációt figyeltek meg egy dél-ausztráliai sivatagról készült nagy felbontású műholdképeken – számol be a Live Science. A kutatók úgy gondolják, hogy a képződmény egy egykori zátony maradványa, a napjainkban száraz térséget ugyanis a távoli múltban egy óceán borította.

Matej Lipar, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia munkatársa és kollégái új tanulmányuk elkészítéséhez a Digital Elevation Measurement (TanDEM-X) misszió adatait elemezték. A német vezetésű, két műholddal zajló küldetés 2016-ban ért véget, az űreszközök 3D-ben térképezték fel bolygónk felszínét.

A csapat a Nullarbor-síkságra koncentrált, ez egy kifejezetten száraz, 200 négyzetkilométeres terület Ausztrália déli részén. A síkság egy mészkőrétegen fekszik, ez egykori, a sekély vízben található tengerifű-mezők alatt jött létre. Az óceán 14 millió éve húzódott vissza, a térség ekkor került először a felszínre. A terület azóta többnyire érintetlen maradt, Milo Barham, a Curtin Egyetem szakértője szerint a Nullarbor-síkság ezért egy különleges földtani vásznat alkot.

A közelmúltban észlelt formáció 1,25 kilométer átmérőjű és néhány méter magas. A kutatók először azt hitték, hogy egy becsapódási krátert fedeztek fel, a közelebbi vizsgálattal viszont kizárták ezt az ötletet. A begyűjtött mintákat elemezve végül olyan kőzeteket találtak, amelyek mikroorganizmusok által összetartott üledékhez köthetőek.

A szakértők szerint a dokumentált mikrobiális textúrák és jellemzők ma a Nagy-korallzátonynál figyelhetők meg. A csapat úgy véli, hogy egy egykori zátony maradványait találták meg.