A színes madarakat jobban fenyegeti a kihalás veszélye

Az ember számára a madarak esztétikai értéket is képviselnek, a madárrajongók képesek igen nagy távolságokat utazni azért, hogy egy-egy különlegesebb fajt megfigyelhessenek. A madarak szépsége sajnos sok esetben a szabadságuk elvesztését is jelenti, a színes fajok kerülnek kalitkába és utazzák át a fél világot egy-egy gyűjtő kedvéért.

A Durhami Egyetem kutatója vezette nemzetközi kutatócsoport a Current Biology folyóiratban számolt be a kutatásról, amelyben az egyes madarakra leselkedő veszély és a madár színei közti összefüggést feltárták. Arra jutottak, hogy minél színesebb s minél egyedibb színű illetve mintázatú egy madár, annál több kerül állatkereskedőhöz, és annál jobban leselkedik rá a kihalás is. A közeli jövőben 478 további (színpompás) faj kerül be az állatkereskedelembe a kutatók előrejelzése szerint. Azért a verébalakúakat vagy énekesmadár-alakúak (Passeriformes) vizsgálták, mert ez a leginkább fajgazdag madárcsoport, kb. 6500 ismert fajjal.

Nem túl nagy meglepetés, hisz ezt már Darwin és Wallace is megállapították, de a vizsgálatból az is kiderült, hogy a trópusokon élnek a legszínesebb, illetve leginkább egyedi színeket viselő madarak. Az összefüggések érdekességet is feltártak. Azt gondolnánk, hogy a legkívánatosabb színűek a ragyogó, kék, sárga vagy narancs tollak, ám az elemzés szerint nem így van: a hófehér tollak jelentik a legnagyobb vonzerőt. Ilyen például a súlyosan veszélyeztetett bali-seregély (Leucopsar rothschildi). Emellett azonban az azúrkék, a türkizkék és a világos élénk zöld színű madarak képviselték a kereskedelemben a leggyakoribb madárszíneket.

Elég megdöbbentő adat, de ma mintegy 3000 madárfajjal, a világ madárfajainak mintegy 30 százalékával kereskednek valamilyen formában (akár kedvencként, akár a tollaival vagy tojásaival más okból). A nagy kócsag majdnem áldozatául esett e kereskedelemnek a 19. század második felében, akkora volt a kereslet a tollaira.. Mind az énekesmadarak, mind a papagájok körében végzett különböző felmérésekből ugyanaz az összefüggés derült ki: minél színesebb vagy egyedibb színű egy faj, annál inkább veszélyeztetett és annál biztosabb, hogy kereskednek vele.

Úgy tűnik, ugyanazok okok vezetik a madármegfigyelőket és az állatkereskedőket is, ugyanazokért a fajokért utazza át a világot egy madárrajongó, hogy a távcsövén át egyetlen pillantást vethessen a távoli faágon tollászkodó állatra, és ugyanazok a fajok jelentik az állatkereskedők számára a potenciális haszon forrását. A kutatók szerint fontos megérteni azokat a tényezőket, amelyek alapján az egyes – veszélyeztetett – fajok az állatkereskedők érdeklődésének középpontjába kerülnek, és azt javasolják, hogy az ilyen kategóriájú madarakat már azelőtt törvényi védelem és szabályozás alá kell vonni, mielőtt új divatfajként a vadon helyett a kalitkákban végzik. A célzott természetvédelmi intézkedések nélkül a világ madarainak színpalettája a kékes árnyalatoktól a barnák felé fog eltolódni.