Diótörő csimpánzok különféle eszközökkel
A csimpánzok másféle eszközöket használnak az eltérő diófélék feltörésére, s egyes csoportjaik eszközkultúrája is eltér.
Az emberelődök evolúciójában kulcsfontosságú volt a kőeszközök használata, ám időgép híján nem tudunk ennek folyamatára visszatekinteni. A probléma megoldásában nagy segítséget ad azonban a ma élő emberszabásúak eszközhasználatának vizsgálata, ezért is, no és persze a lenyűgözően izgalmas volta miatt is kutatják e témát a primatológusok.
A Max Planck Evolúciós Antropológiai Kutatóintézet régészei és főemlőskutatói vezette csoport nemrégiben a Royal Society Open Science folyóiratban számolt be a legújabb érdekes felfedezésükről: Nyugat-Afrika egyes csimpánzcsoportjai jól elkülöníthető eszközkultúrával rendelkeznek.
Elefántcsontpart erdőségeiben végzett terepi munka során a kőeszközök használatát dokumentálták, és az eszközök vizsgálata során derült ki, hogy a majmok az eltérő dióféléket eltérő eszközzel törik fel. Bár az eszközhasználat maga igen elterjedt a csimpánzoknál, csak néhány csoportjuk használ kőeszközöket diók törésére. Most azonban a kőeszközeik 3D modelljeit összehasonlítva az is kiderült, hogy a csoportok közt e téren is eltérések vannak.
Nem azonosak az üllőként használt kövek (vagyis amelyre ráhelyezik a megtörni kívánt diót), és eltérnek a kalapácsként használtak is. A kutatók a 3D modellek alapján elemezték azokat a nyomokat, amelyeket a diótörés hagy a kőeszközökön, mind az elefántcsontparti, mind pedig egy guineai csimpánzpopuláció esetében. A különbségek a kutatás eredménye szerint abból eredhetnek, hogy egyrészt eltérő diófélék teremnek az egyes helyszíneken, amelyekhez eltérő technikára és eszközre van szükség; másrészt pedig a rendelkezésre álló kő alapanyag is meghatározhatja az alkalmazott eszközök választékát. Ezek összességéből adódóan jelentős eltérések alakulnak ki az egyes csoportok kalapácsai és üllői közt.
A csimpánzok eszközeiből álló régészeti leletek legalább 4300 éves eszközhasználatról tanúskodnak, és a megismert csoportkülönbségek e régészeti kutatásokban is új lehetőségeket nyitnak meg a szakemberek előtt. A kutatók úgy vélik, az olyan egyszerű eszközhasználat, mint a diótörés, a saját elődeink körében a komplexebb eszközök előfutára lehetett, jó 3 millió évvel ezelőtt. A kutatást vezető Tomas Proffitt elmondta: „Ha megértjük, milyen is ez az egészen egyszerű kőeszköz-technológia, s miként változik az egyes csoportok között, akkor sokkal jobban felismerhetjük és átláthatjuk majd az emberelődök legkorábbi régészeti leleteiben is ezeket a jeleket.”
Az emberelődök által hagyott leletekben is meglehetősen sokféle ütéshez használt kőeszköz van, hisz eltértek például a csontok feltöréséhez vagy épp a diókhoz használt eszközök. Az üllő-kalapács típusú eszközök 3,3 millió éve jelentek meg először.