Gorillák és csimpánzok barátsága

A St. Louis-i Washington Egyetem kutatói egy nemzetközi csoporttal olyan kapcsolatrendszert tárt fel, amely kongói csimpánzok és gorillák közt éveken át fennállt. A Crickette Sanz vezette hosszú távú kutatás az első, amely a két emberszabású faj egyedei közt a vadonban, különféle helyzetekben is kitartóan fennállt kapcsolatról számolt be az iScience folyóiratban. Kevesek számára világos, hogy a gorillák és a csimpánzok megmaradt élőhelyeiben hatalmas átfedés van, vagyis a két majomfaj gyakorlatilag együtt él a dzsungelben.

A kutatók több mint 2 évtizede vizsgálják a majmokat a kongói Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkban. „Nagyon kevés olyan főemlősök közti kapcsolatot felmérő kutatás van, amelyben az egyes egyedeket is figyelembe tudták venni” – mondta el Sanz professzor. „Azt régóta tudjuk, hogy a saját fajuk különböző egyedeit meg tudják különböztetni, és azt is, hogy hosszú távú kapcsolatokat alakítanak ki. Azt azonban eddig nem tudtuk, hogy képesek ezt más faj egyedeire is kiterjeszteni.”

Megfigyeltek olyan eseteket, amikor két majomcsapat találkozásakor az egyik faj egyik egyede átment a másik faj csoportjába és ott egy-egy meghatározott egyedet keresett meg. A legszorosabb fajközi barátságok a még kamasz hímek közt alakultak ki.

A kutatók most 1999-2020 közti adatokat elemeztek, valamint olyan esetleírásokat, amelyeket korábbi publikációkban lehetett találni. Igen sokféle interakciót írtak le a két faj közt, a játéktól az agresszivitásig. A kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy milyen előnyei lehetnek a kapcsolatoknak, például a ragadozók elleni védekezésben vagy az élelemszerzésben. A kutatók szerint a vizsgálatok legfontosabb tanulsága az, hogy nem szabad elkülönült egységekként kezelni az emberszabásúakat, hanem csak a környezetükkel, más fajokkal együtt élő életközösség részeként.

A megfigyelések alapján a fajok közti interakciót nem lehet csupán a ragadozók elleni védekezésre visszavezetni, erre vonatkozó bizonyítékokat nem nagyon találtak. Úgy tűnik, ehelyett a javuló élelemszerzési lehetőségek vezérelhetik e fajok közti kapcsolatokat: a megfigyelt esetek 34 százalékában a két faj egyedei ugyanazon fákon táplálkoztak például, további 18 százalékban pedig egymás közelében, de eltérő élelmet ettek. Mintegy 20 növényfajt találtak, amely a két majomfaj számára közösen elfogyasztható élelmet nyújtott.

A megfigyelések másik érdekessége az volt, hogy a társas viszonyok éveken át fennálltak az eltérő fajba tartozó egyedek közt, számos alkalommal észrevették azt, hogy a fiatal gorillák a közös étkezések során kimondottan egyes, szintén fiatal csimpánzokat kerestek fel, és együtt játszottak. Az ilyen fajok közti játékok azt segíthetik elő, hogy az érintett egyedek kognitív, szociális és fizikai fejlődése is javul az efféle interakcióban nem résztvevő fajtársakhoz képest – hasonlóan, ahogy egy cserediák programban résztvevő fiatal egyes képességei is javulnak a program után.

A harmadik meglepetést az jelentette, hogy ilyen sok interakcióra találtak példát. A szakirodalom alapján arra számítottak, hogy a két faj kerülni fogja egymást, ám ezzel ellentétes tapasztalatok gyűltek össze.

A fajok közti kapcsolatok azonban nemcsak pozitív hatásúak lehetnek. A kutatók attól tartanak, hogy ez plusz lehetőséget ad például betegségek terjedésére is. Jól ismert például az ebola esetében, hogy mielőtt emberi megbetegedéseket okozott volna, a gorillák és csimpánzok közt is pusztított, egyes becslések szerint e két majomfaj népességének akár harmadát is elpusztíthatta a vírus.

A kutatás jelentősége abban is rejlik, hogy a múltban együtt élő emberelőd fajok közti kapcsolatra is bepillantást enged. A paleoantropológusok véleménye szerint az egyes fajok versengve kiszorították egymást az egyes élőhelyekről, azonban az emberszabásúak megfigyelései alapján jóval valószínűbb, hogy békésen megfértek egymással elődeink is, a kapcsolataikban pedig toleránsak voltak.