Hajfesték segíti a fókák védelmét
Nyugat-Ausztrália fókáit emberi hajfestékkel jelölik meg a Perth közeli partvidéken, ezzel segítik a helyi fókanépesség számon tartását.
Az Edith Cowan Egyetem (ECU) számolt be arról az ötletes megoldásról, amellyel a régió fókanépességének szemmel tartását, így a fókavédelmi intézkedéseket segítik a szakembereik. Az ausztráliai oroszlánfóka (Neophoca cinerea) veszélyeztetett állatfaj, és csak Ausztrália déli-délnyugati partvidékén honos. A kutatók kormányzati és civil szervezetekkel együttműködve végeznek nagyszabású felméréseket.
„A hajfestékkel jelölés ideiglenes és teljesen biztonságos, pont ahogy az ember számára is, és lehetővé teszi, hogy kb. 2 hónapon át minden egyes egyed mozgását, a partok, valamint a Carnac-sziget és a Seal-sziget között szemmel tarthassuk” – magyarázta Chandra Salgado Kent, az ECU tengeri ökoszisztéma kutató intézetének docense. „E módszerrel pontosan meg tudjuk állapítani, hogy mekkora a Perth agglomeráció környezetében élő állatok csúcslétszáma a december-januári időszakban, amikor a legtöbb egyedre számítunk itt.” (A terület egy kb. 180 km hosszóságú partszakaszt jelent.)
A jelölés, amelyet más területek fókáin már régóta alkalmaznak, semmilyen formában nem ártalmas az állatok számára, és csupán pár perc alatt meg tudnak így sorszámozni egy-egy állatot. A kutatók szivacsból kivágott számokat egyenként felerősítenek egy-egy lapra, amelyet aztán egy pózna végére tesznek. A szivacs külső oldalára kenik fel a hajfestéket, majd egyszerűen csak rányomják az állat hátára vagy oldalára. A póznáknak köszönhetően az embernek nem kell túl közel mennie a fókákhoz a manőver során.
A festésen túl néhány állatra műholdas nyomkövetőket is applikáltak. Ezeket szintén az állat szőrére helyezik, egy kis ragasztó segítségével, és 1-2 hónap elteltével, amikor az állat vedlik, a jeladót is levedli a szőrével együtt, ekkor vissza tudják gyűjteni a kutatók az eszközöket. A jeladók segítségével kideríthető, mely területekre járnak enni, vadászni az oroszlánfókák. Azzal, ha megértjük, mely helyszínek különösen fontosak számukra, a kutatók abban bíznak, hatékonyabban tudják védeni a fajt, amelynek létszáma az elmúlt 40 évben 60 százalékkal csökkent.