Honnan ered a banán?

Míg nálunk (és a nyugati világban általában) csak a nagy és édes desszertbanán ismert, a trópusokon elképesztő változatosságú ez a termény, méretben, színben, ízvilágban, alakban, felhasználási módban egyaránt sokféle. Egyes becslések szerint az ezret is elérheti a termesztett banánfajták száma! Nemrégiben egy francia vezetésű nemzetközi kutatócsoport a banán háziasítását tárta fel, az eredményeiket pedig a Frontiers in Plant Science szakfolyóirat közölte.

A kutatók összesen 226 vadon élő banánfaj, illetve alfaj, valamint termesztett banánváltozat genomjának összehasonlítása révén jutottak el arra a helyszínre, ahol a banánt háziasították. A feladat sokkal bonyolultabb, mint a legtöbb növény esetében, ugyanis a banán genetikai rendszere is rendkívül bonyolult és sokszínű, minden kromoszómából 2-3 vagy 4 másolatot is hordozhatnak.

Az eddigi tudásunk szerint a Musa acuminata és a Musa balbisiana vad fajokra, ezek természetes alfajaira vagy közeli rokonaira lehet visszavezetni a ma termesztett változatokat (egyetlen változat kivételével). Számos kisebb léptékű kutatás jutott azonban arra, hogy még ennél is sokszínűbb lehet a banán eredete, és a most közzé tett eredmények is ez utóbbit erősítik.

A vizsgálatok során a kutatók elsőként a banánok családfáját igyekeztek minél teljesebben felállítani, s megállapítani, milyen rokonság fűzi össze a vad és háziasított banánokat, s az eddig ismerteken túl három további vad elődfajt találtak, amely hozzájárult az összes termesztett változathoz. E három fajnak azonban egyelőre nincs nyoma az ismert vad rokonok közt. Könnyen lehet, hogy ezek az elődök már rég kihaltak a vadonban, és sose fogjuk megismerni őket, azonban a kutatást vezető Julie Sardos úgy véli, valahol még a vadonban rejtőzködhetnek, és vagy elégtelen az eddigi tudományos ismeretünk róluk, vagy egyáltalán nem ismert fajok, ami egyúttal azt is jelentheti, hogy veszélyeztetettek.

„A genetikai összehasonlításaink azt mutatták, hogy e rejtélyes ősök közül az első valahol a Thai-öböl és a Dél-kínai-tenger nyugati régiója közti környezetből, a második Borneó és a Fülöp-szigetek közti területről, a harmadik Pápua-Új Guineából származik” – mondta el Sardos a Frontiers in kiadóvállalat híroldalának. A negyedik és egyúttal leginkább rejtélyes ős is új-guineai lehet a legnagyobb valószínűséggel, s emellett egy ötödik, szintén pápua ős létét se lehet teljesen kizárni.

Az egyelőre nem világos, hogy mely ős milyen tulajdonságokat adott a mai banánoknak, ám feltételezhetően a Musa acuminata adta a termesztésben kulcsfontosságú képességet, mely szerint beporzás nélkül is terem a gyümölcs, és nincsenek benne magok. A főzőbanánok génjeinek jókora adagja pedig e vad banánfaj egyik alfaja, a Musa acuminata banksii közreműködésének köszönhető. Számos, ezen alfajhoz köthető tulajdonság a jégkorszak idején alakult ki, amikor még a trópusi Új-Guinea szigetén is kedvezőtlenebbé váltak a körülmények a banán számára. (Mivel a sziget indonéz részén nem lehetett felméréseket végezni, ezért még rejtőzhetnek itt további meglepetések is.)

Ahhoz, hogy a mai banánfajtákat tovább lehessen keresztezni, nemesíteni, igen fontos a genetikai háttér ismerete. A kutatók a későbbiekben azt tervezik, hogy a most feltárt területek vad banánfajait alaposabban megismerik, felmérik annak érdekében, hogy az esetlegesen még létező vad ősökre is rátalálhassanak.

Az a kutatásból ismét bizonyítást nyert, hogy a banánt Új-Guinea szigetén háziasíthatták, ennek az ideje kb. 7000 évvel ezelőtt volt. E sziget a világ legnagyobb biológiai sokféleségének adhat otthont, a hegyek-völgyek szaggatta, átjárhatatlan régiók sokaságából felépülő környezet ideális terület ahhoz, hogy a fajképződés gőzerővel működjön itt. Ugyanennek köszönhető az is, hogy a legalább 40 ezer éve itt élő emberek által beszélt nyelvek is hasonlóan sokszínűek, több mint 800 nyelvet ismerünk a 15 milliós szigetről.