A nem védett állatok kereskedelme

Talán mindenki számára világos, hogy a házi kedvencnek árusított vadállatok világszerte problémát jelentenek az emberi felelőtlenség miatt, hazánkban lassan nem lesz tó, ahol ne találnánk ékszerteknőst, de gondolhatunk akár a Floridában ma már tömeges ázsiai pitonokra is. A helyi ökoszisztémák veszélyeztetése mellett a behurcolt állatok a saját, eredeti ökoszisztémájukban zűrzavart idézhetnek elő azzal, hogy hiányoznak onnan. Az, hogy egy faj nem védett, nem jelenti azt, hogy végtelen számban áll „rendelkezésre”, és bármit lehet vele csinálni, de sajnos a legtöbb esetben csak ennyire méltatják.
Az Adelaide-i Egyetem számolt be arról a nemrégiben végzett kutatásról, amelyet fiatal szakemberük vezetett és a Conservation Biology szakfolyóiratban publikálták az eredményeit. Csak az USA területére több mint háromszor annyi nem védett állatot visznek be, mint ahány védett az országba kerül. A kutatók szerint sürgősen szükség volna arra, hogy pontosabban figyeljék ezen állatok kereskedelmét, és biztosítani kellene számukra is a védelmet.

„A nemzetközi vadállat- és növénykereskedelem jelenleg az egyik legnagyobb veszélyforrás a biológiai sokféleségre, természetvédelemre és környezeti biztonságra nézve” – mondta Frejya Watters, a kutatás vezetője. Hozzátette, hogy folyamatosan nő a gerinces állatok iránti igény, legnagyobb esetben ezek házi kedvencként végzik, és a vizsgálataik során az is kiderült, hogy egyre több faj, és egyre több szabályozatlan kereskedelmű új faj kerül az USA-ba (ez az ország importálja a legtöbb vadállatot házi kedvenc céllal). 1366 nem szabályozott állatfaj egyedeit importálta az USA, míg a CITES alá tartozó fajok száma 378 volt.

A jelenleg nem szabályozott kereskedelmű fajok közt számos olyan is volt, amelyet a kihalás fenyeget, ám ennek ellenére nagy számban kereskednek velük, ilyen pl. az arany gekkó (Gekko badenii) vagy az ázsiai víziagáma (Physignathus cocincinus), illetve számos olyan faj, amelynek kicsiny, vagy fragmentált az élőhelye. Olyan fajok esetében is aggodalomra ad okot a kereskedelemben talált egyedek száma, amelyeket jelenleg még nem fenyeget a kihalás, így a kétujjú lajhár (Choloepus didactylus), vagy az örvös sándorpapagáj (Psittacula krameri), amelyről köztudott, hogy hajlamos inváziós fajjá válni.
Összességében az egyezmények védelmét nem élvező, ám az USA-ba importált fajok jó negyedét fenyegeti jelenleg is valamilyen természetvédelmi veszély, sokkal több faj kerül veszélybe a kereskedelemnek köszönhetően, mint ahány nemzetközi védelmet élvez.

A világ ismert gerinces fajainak 10,5 százalékát tartalmazza a CITES-egyezmény, ám a többit semmilyen nemzetközi egyezmény vagy szabályozás nem védi. A most megjelent kutatási eredmény a 2022 novemberében tartandó CITES-konferenciára felkészülve született. A 2-3 évente tartandó konferenciák során van lehetőség arra, hogy új fajokat nevezzenek meg, amelyeket esetleg bevonnak az egyezmény hatókörébe. Azonban számos országban egyáltalában nem dokumentálják az állatkereskedelmet, amennyiben az egyezmény alá nem tartozó fajokról van szó, enélkül pedig nehezen átlátható a valós helyzet.

„Nincs szabványos eljárás vagy riasztás arra vonatkozóan, hogy mikor kellene egy fajnak bekerülnie a CITES-egyezmény listáiba, és a gyakran csak a vadon élő népességek jelentős csökkenésekor, vagy a nagy léptékű illegális kereskedelem lefülelése kapcsán derül ki, hogy számos fajra súlyos veszélyt jelent a kereskedelem” – tette hozzá a kutató.

Különösen fontos volna, hogy azok az országok, ahová a kereslet miatt a kereskedelem irányul, mint az említett USA, felismerve a felelősségüket, valamilyen módon részt vállalnának a forrás országok természetvédelmében. Emellett arra is szükség volna, hogy egységes adatszolgáltatás segítese a biodiverzitás fenntartását világszerte.