Kutatók kitiltása és adattitkosítás Indonéziában

A botrányos eseménysor azzal kezdődött, hogy az indonéz kormány egyik minisztere nemrégiben arról regélt, hogy milyen szépen gyarapodik az orangutánok száma az országban, ám a velük foglalkozó nemzetközi természetvédelmi szervezetek ezt másképp látják. Ahogy másképp látja a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) olajpálma-munkacsoportját alapító Dr. Erik Meijaard is, aki az 1990-es évektől a délkelet-ázsiai természetvédelemben dolgozik. A kutató egy nyílt levelet intézett egy indonéz újságon keresztül az érintett hatóságokhoz, felsorolva az aggályait az orangutánok helyi védelme és az adatok valódisága kapcsán. Az írást még négy, szintén orangutánokkal dolgozó szakértőtársa is aláírta – az indonéz kormány válasza pedig, még a cikk megjelenése napján ezen öt kutató kitiltása volt, számolt be a Science. A hatóságok szerint az ország mindegyik orangutánfaja él és virul, gyarapodik a létszámuk, ám a számlálások ezzel ellentétesek, csökkenő létszámot állapítottak meg.

A kutatók kitiltása mellett az ország környezetvédelmi és erdészeti minisztere azt is elrendelte, hogy minden olyan vizsgálatot, kutatást amelyet külföldi kutatók végeznek, jelentsenek be a nemzeti parkok és a minisztériumhoz tartozó intézmények, mivel e kutatások adatait csak a minisztériumon keresztül lehet ezután nyilvánosságra hozni.

Indonézia óriási fejlesztési célokat dédelget, ezeknek pedig legtöbbször útjában állnak a természetvédelmi érdekek. Épp ezért az elmúlt években egyre szigorúbb ellenőrzés alá vonta az ország a külföldi kutatásokat, azok publikációit. Már az elképesztően körülményes, hogy valamely külföldi kutató engedélyt szerezzen terepi munkára, ezen a helyzeten tovább ront az adatok visszatartásával a hatóság.

Indonézia hatalmas biológiai sokfélesége közismert, és az is, hogy az országban rohamléptekkel halad az olajpálma-ültetvények gyarapodása, vagy épp a bányászat s az ehhez tartozó infrastruktúra-fejlesztés, emellett virágzik a korrupció. Csak Szumátra számos nagy testű, ikonikus, és súlyosan veszélyeztetett emlős egyetlen otthona: a szumátrai tigris, a szumátrai orrszarvú, a tapanuli és a szumátrai orangután, vagy a szumátrai elefánt. Ezeknek az állatoknak eredeti élőhelyük a síkvidéki erdők, melyek 80 százalékát elveszítették, 1990 óta. Az őserdők helyét olajpálma és más haszonfa-ültetvények foglalták el. Nem egyszer számolnak be a hírek megmérgezett elefántokról, csapdába ejtett tigrisekről, vagy épp ültetvényekre tévedt orangutánokról. A még meglévő állatok létszámának megbízható felmérése kulcsfontosságú a természetvédelmi törekvések szempontjából, és hiába segítették e felmérési-számlálási munkákat a helyi, tartományi indonéz szakemberek, a minisztérium titkosította az adatokat. Wulan Pusparini, egy, az Oxfordi Egyetem munkatársaként dolgozó indonéz természetvédelmi szakember elmondta, a DNS-alapú elefántszámlálás adatai szerint a népesség 2001-2015 között 75 százalékkal csökkent egy dél-szumátrai nemzeti parkban. A helyi hatóságok igen segítőkészek voltak, amikor 2018-ban bemutatta az adatokat, ám Dzsakartában aztán elakadt, a minisztérium megtiltotta neki, hogy publikálja az eredményeit. Az elefántok védelmére kelő kutatók és civilszervezetek akciótervet nyújtottak be 2020-ban a hatóságnak, amely először aláírta, aztán visszavonta, arra hivatkozva, hogy ellentétes a kormányzat törekvéseivel. A minisztérium egy olyan felmérés eredményét is vitatja, amely szerint mindössze 50 szumátrai orrszarvú él már csupán a vadonban (szerintük 67-75 él), de nem fogadták el a tigrislétszámra 2016-ban benyújtott adatokat sem (ezt azóta se lehetett publikálni).

Az indonéz kormányzat 2019-ben egyoldalúan felbontotta az együttműködését a Természetvédelmi Világalappal (WWF), mivel a WWF azt kritizálta, ahogyan a hatóságok az erdőtüzekkel foglalkoznak. A WWF-et arra kényszerítették, hogy bocsássa el több mint 400 helyi alkalmazottját. 2020-ban a Nemzetközi Erdészeti Kutatóközpont (CIFOR) adatközlését akarták visszavonatni, amelyben az előző évi tüzek által érintett terület nagyságáról számoltak be a szakemberek, ennek kapcsán az erdészeti szervezettel dolgozó tájökológust, David Gaveau-t kitoloncolták Indonéziából.

Meijaard úgy véli, a kormánynak nyitottan kellene kezelnie a saját országa biológiai sokféleségére vonatkozó adatokat, azokat indonéz és nemzetközi adatbázisokban tárolva, ám a külföldi kutatók munkájának ellehetetlenítésével és a saját kutatóik megfélemlítésével valószínűleg nem erre tartanak a törekvéseik… Egy indonéz kutató elmondta, hogy a kormányzat munkájának kritizálása azzal jár, hogy elveszítik az állásukat. „Nem csak rólam van szó, hanem azokról a százakról, akikkel egy szervezetnél dolgozom”. Amióta Meijaard nyílt levele megjelent, egy kiadásra váró, orangutánok védelméről szóló tanulmányában az indonéz szerzőtársak harmada kérte, hogy húzza ki a nevüket a szerzők listájából, mert attól tartanak, nem marad következmények nélkül, ha a kitiltott szakemberrel közös publikációjuk jelenik meg.