Ellenségből barát: út a beporzáshoz
Egy új felfedezés igazolta: előfordul, hogy a növény számára ártalmas rovar válik a beporzójává, ennek pedig a rovarbeporzás evolúciójában is fontos szerep juthatott.
A virágos növények és a rovarok mintegy 140 millió éve kezdődő közös evolúciós útjának eredménye, hogy ma a legtöbb esetben rovarok végzik a beporzást. A korai időkben a virágok még csak élelmet vagy épp találkozási helyet jelentettek a bogarak, legyek, poloskák és tripszek egyedei számára, majd később, számtalan egyedi alkalommal már mindkét fél számára előnyös viszony született. Nem sokat tudunk azonban azokról az evolúciós mechanizusokról, amelyek ehhez elvezettek.
A Bécsi Egyetem kutatói vezette nemzetközi csoport most egy, a kontyvirágfélék közé tartozó közép-amerikai növény, a Syngonium hastiferum esetében igazolták azt az elméletet, amelyet a botanikusok az ellenfél befogása néven ismernek. A növény képessé válik arra, hogy a korábban benne kárt okozó rovart a virágában bekövetkező evolúciós alkalmazkodás segítségével hasznos beporzóvá változtatja. A bizonyítás során a kutatók egy eddig ismeretlen beporzási rendszerre és egy szintén ismeretlen virágillat-összetevőre is rábukkantak, mindezekről a Current Biology folyóiratban számoltak be.
A virág rokonait (Syngonium nemzetség más tagjait) éjjeli bogarak porozzák be, azonban a most vizsgált virágfajnak egy eddig ismeretlen, nappali életmódú mezei poloska (Miridae) a beporzója. Érdekes módon a mezei poloska a többi Syngonium-fajt is látogatja, ám nem végeznek beporzó munkát, csak megeszik a virágport, és károsítják a virág részeit.
A nappali és éjjeli beporzású Syngoniumok virágzata is eltérő, így például a most vizsgált faj virága reggel hőt termel (számtalan kontyvirág képes erre) és felmelegszik, s ezzel egy időben erős virágillatot bocsát ki a beporzói csalogatására. Az éjjeli, bogárbeporzású rokonai viszont ugyanezt esténként játsszák el, és így éjjel vonzzák a beporzóikat. A poloskák nappali munkavégzésére hagyatkozó faj nem képez a virágában a bogarak számára élelmet, és a virágpora alakja is megváltozott: a bogarakra tapadó sima és ragacsos helyett tüskés és porszerű, ennek köszönhetően tud a poloskák testén megtapadni.
A virágillat fontos része a beporzásnak: sok esetben ez alapján keresi fel a beporzó a növényt. Az elemzések azt mutatták, hogy a Syngonium hastiferum illata eltérő kémiai összetevőkből áll, mint a bogárbeporzású rokonaié. Az illatanyaga elemzése során derült ki, hogy annak fő összetevője egy eddig ismeretlen vegyület, amelyet a virág vizsgálatának helyszíne, a Costa Rica esőerdejében lévő La Gamba Kutatóállomás neve után gambanolnak neveztek el a szakemberek. A későbbi célzott vizsgálatok igazolták: ez volt az az összetevője az illatnak, amely a beporzó mezei poloskákat vonzották, ám más poloskákat vagy épp bogarakat már nem. Az már csak hab a tortán az eddigi felfedezések mellett, hogy maga a beporzó poloska is egy eddig ismeretlen faj, amelynek tudományos leírása még készülőben van.
A feltárt beporzási rendszer arra mutat rá, hogy a virágos növények és beporzóik közti elképesztően sokszínű kapcsolat létezik.
Mérgező virágok nyílnak a Mecsekben
A hóvirágok mellett az illatos hunyorok is előbújtak az enyhe télben.
Farkasok és vaddisznók harcát kapták lencsevégre
A vaddisznók alapvetően nem agresszívak, azonban ha kell, megvédik magukat.
Így ismerhetik fel gyorsan a majmok a kígyót
A kígyók ragadozóként jelentős veszélyt jelentenek, ezért a lehetséges zsákmányállatoknak az életben maradást jelentheti, ha képesek elég gyorsan felismerni a közelgő kígyót.
Az Alpokból érkezik hozzánk a havasi pityer
A faj nem nevezhető gyakorinak, de minden évben megérkezik hazánkba.
Jellegzetes hívóhangja árulja el téli madarunkat
Korábban bizonyos években hatalmas tömegben jelent meg Magyarországon a csíz.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
