Útban az afrikai telelőhelyekre
Milyen jó dolguk van a madaraknak, nekik nem kell több százezer forintért repülőjegyet váltaniuk azért, hogy egzotikus tájakra utazzanak a zord napok elől a téli hidegben. Ők már időben elindulnak a téli szállásaik felé, és csak akkor térnek vissza mikor náluk beköszönt a tavasz.
A jeladós madárjelölés elterjedésének köszönhetően érdekes dolgokat tudhatunk meg. Az eddigi madártani kutatások, a madárgyűrűzés csak arra mutattak rá, hogy hova mennek vándormadaraink. A mai korszerű tudománynak köszönhetően sokkal több információhoz juthatunk.
A kék vércsék szeptember-októberben hagyják el Európát és széles frontban repülve (a Közel-Kelettől a teljes Kelet-Mediterrán régióig) vonulnak, az Afrika déli részein elterülő szavannákra, ahol a novembertől februárig terjedő időszakot töltik.
Kék vércséink még Délkelet-Afrikában az Egyenlítőtől délre telelnek, és a megszokott menetrend szerint április elején érkeznek meg hazánkba. A rádiótelemetriás jelölés következtében azt is megtudhatjuk, hogy mikor indulnak vissza és milyen útvonalat választanak majd.
A néhány esztendeje indult új projekt keretében a békászó sasokat is kis mikrochipekkel jelölték meg Erdélyben, az internet világában az ő útjuk is nyomom követhető. A békászó sasok többek között a Boszporusz felett kelnek át, és jelenleg Szudánban, Etiópiában tartózkodnak. A folyamatos jeladásból azt is tudjuk, hogy életben vannak, a Kárpát-medence erdői pedig visszavárják őket, mikor az április beköszönt, újra a lomkoronában pompázó erdők felett keringhetnek méltóságteljes repüléssel.