Elkészült az aldabrai óriásteknős genomja

A Zürichi Egyetem kutatói a Madagaszkártól északnyugatra lévő, a Seychelles-szigetekhez tartozó Aldabra-atollban honos, sebezhető státusú óriásteknős genomját tárták fel. Az óriásteknős ökoszisztéma-mérnökként az élőhelyének rendkívül fontos része, ezért számos olyan szigeten is próbálkoznak a visszatelepítésével, ahonnan korábban már kipusztult. Ahhoz, hogy ezt hosszú távú siker kísérje, igen fontos megismerni a faj genetikai összetételét is.

A svájci kutatók most felfedték a kromoszómákra lebontott teljes genomot, s ezen adatok segítségével az egyes egyedek közti genetikai távolságot könnyen meghatározhatják majd. A kutatást vezető Gözde Çilingir elmondta, hogy ezek az információk létfontosságúak az állatkerti tenyészprogramok szempontjából, annak érdekében, hogy e programokban hasonló genetikai sokféleséget érjenek el, mint a vadon élő populációknál. „Azt találtuk, hogy a genom jelentős részben azonos más teknősök ismert genomjával, ez pedig azt is jelenti, hogy az adataink a Kelet-Afrika és Madagaszkár más teknőseinek fennmaradását célzó törekvések számára is segítséget jelent.”

Az elkészült referencia-genom egy, a Zürichi Állatkertben élő, Hermania nevű nősténynek köszönhető. Az állat még 1955-ben került az állatkertbe, így már 60 évnél is idősebb, és a kinyert genetikai adatok alapján még az Aldabra-atollon kelhetett ki. Hermania genomját a kutatók összehasonlították az atollban élő 30 fajtársa genomjával, s ez az efféle referencia-genom gyakorlati, természetvédelmi célú használhatóságára is felhívta a figyelmet. Az adatokból nemcsak az igazolódott be, hogy Hermania Aldabráról származik, de még azt is ki lehetett deríteni, hogy ott melyik populációból, ugyanis feltárultak az egyes populációk közti eltérések.

A kutatóknak sikerült olyan génmutációkat is azonosítaniuk, amelyekre hosszú távon figyelni kell, mivel ezek feltehetően ártalmas hatásúak. A természetvédelmi törekvések és szaporítóprogramok során törekedni kell arra, hogy ezek ne szaporodjanak fel az állatokban.

A génekből későbbi kutatásokkal arra is fényt lehet deríteni majd, hogy minek köszönhető az állat hosszú élettartama. A következő lépés azonban az lesz, hogy kitalálják, mi módon lehet a génekből precízen megállapítani, hogy egy-egy teknős maga hány éves, mivel erről gyakran nincsenek információk.