Edd meg az ellenséget!

A közönséges sövényleguán (Sceloporus undulatus) és a tűzhangyák (Solenopsis invicta) kapcsolata kétirányú: az apró gyík egyaránt zsákmánya és ragadozója is az Észak-Amerikában inváziós hangyafajnak. A Pennsylvania Állami Egyetem szakemberei évtizedek óta vizsgálják e különleges kapcsolatot, és nemrégiben újabb érdekes fejezetét mesélhették el a két állat közös történetének.

A sövényleguán, amennyiben megeszi a tűzhangyákat, ezzel a saját immunrendszerét készíti fel a hangyák támadására és azok szúrásaira, számolt be a Eurekalert.

A Biological Invasions szakfolyóiratban publikált kutatási eredmények az őshonos gyíkfaj immunreakcióit tárták fel abban a reményben, hogy a gyík példáján át más, inváziós fajoktól szenvedő helyi állatok alkalmazkodását is jobban megérthetik.

A tűzhangyák szúrásakor bejuttatott méreganyag immunválaszt vált ki számtalan fajban, kezdve az emberrel, háziállataival és folytatva persze a vadon élő gyíkokkal. A tűzhangyák jelenlegi (egyre növekvő) elterjedési területe egybeesik a közönséges sövényleguán őshonos élőhelyével, így a két állat gyakran találkozik. Amennyiben a gyík számos szúrást kénytelen elszenvedni, az a bénulásához, vagy épp a pusztulásához is vezethet. Azonban e gyík is gyakran eszik tűzhangyákat – és más, őshonos hangyafajok egyedeit is.

„Tudjuk, hogy a tűzhangyás vidékeken élő gyíkok immunprofilja eltér a hangyáktól mentes helyeken élőkétől” – mondta Tracy Langkilde biológus professzor, a kutatócsoport vezetője, aki hosszú ideje vizsgálja a két faj viszonyát. „Mivel az immunrendszer a túlélésben igen fontos, ezért ki akartuk deríteni, vajon a különbségek a hangyák, vagy valami más hatására alakultak-e ki.”

A kutatók hat immunrendszeri tulajdonságot vizsgáltak a gyíkoknál, amelyeket vagy elpusztult tűzhangyákkal etettek, vagy hetente pár alkalommal hagyták, hogy néhány hangya megszúrja őket. Vizsgálták a veleszületett és az adaptív immunválaszokat, s ezzel felmérték, hogy a hangyákkal való különböző típusú találkozások milyen immunrendszeri erőforrásokat mozgósítanak.

Kiderült, hogy a hangyákkal táplálkozó gyíkok immunrendszerében háromféle változás is történik, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyík túlélhesse a hangyák támadását. Például a tűzhangyákra szakosodott antitestek megkötik a hangya méreganyagának molekuláit, így az nem képes ártani a szervezetnek. A kutatók szerint az elfogyasztott hangyákban lévő méreg elegendő lehet ahhoz, hogy stimulálja az immunrendszert, a védőoltásokhoz hasonló módon vált ki immunválaszt, ezzel a hangyaevéssel a későbbi szúrásokra készíti fel testét a gyík.

„Az eredményeink segítenek megérteni azt, hogy milyen egészségügyi következményekkel jár, ha egy állat inváziós fajokkal találkozik” – tette hozzá Langkilde. „Könnyen lehet, hogy az őshonos állatok képesek ellensúlyozni a méreg hatását azzal, ha elfogyasztják az adott faj egyedeit.”

A laboratóriumi eredmények és a vadon élő állatokban észlelt különbségek újabb bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az őshonos fajok képesek a rájuk leselkedő, inváziós fajok mérge jelentette veszélyt csökkenteni azzal, ha megeszik azokat az állatokat.