A védett terület határvidékét kedveli az elefánt

A Brit Ökológiai Társaság számolt be arról az új kutatási eredményről, amelyben az ázsiai elefánt (Elephas maximus) malajziai és borneói állományának élőhelyen belüli mozgását tárták fel, GPS-nyomkövetős nyakörvek segítségével.
A Journal of Applied Ecology szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban Malajzia szárazföldi területén és Borneó maláj részén élő ázsiai elefánt (három alfaj is előfordul itt) 102 egyedének sok éven át gyűjtött nyakörves megfigyelési adatait elemezték, s ebből kiderült, hogy az állatok többsége az ideje több mint felét a védett területeken kívül töltötte. Úgy tűnik, jobban kedvelték azokat az erdőket, amelyek nem őserdei állapotúak voltak, hanem emberi zavarás miatt átalakultak, valamint azokat, amelyek másodlagos (kivágott erdő helyére nőtt) erdők voltak.

Azonban ettől még a védett erdőségek is fontosak voltak, az elefántok jórészt ezek határától 3 kilométerre szerettek tartózkodni. Valószínűleg az élelemszerzéshez köthető ez a preferencia, ugyanis azokat a növényeket eszik elsődlegesen, amelyek az ilyen zavart területekre jellemzőek: fűfélék, pálmák, bambusz, gyors növekedésű fafajok. E növényeket az őserdei állapotú területeken nem nagyon lehet megtalálni, így az elefántok védelme szempontjából igen fontosak a zavart területek is. Dr Ahimsa Campos-Arceiz, a kutatás vezetője elmondta: „Azzal, hogy az elefántok kedvelik a védett területeken kívül eső részeket, óhatatlanul nő az emberrel való konfliktusok lehetősége. Ez azt is jelenti, hogy rendkívül fontos segíteni az ember-elefánt együttélést a védett területek környezetében.”

A kutatók hangsúlyozzák, ez nem azt jelenti, hogy a védett területeknek nincs fontos szerepük, hisz ezek a természetvédelmi törekvések sarokkövei. Dr Benoit Goossens elmagyarázta, hogy ezek a védett régiók globálisan rendkívüli jelentőséggel bírnak a biodiverzitás fenntartásában. „Az ázsiai elefántok számára a védett területek nyújtják a hosszú távú biztonságot, ezek képezik az elefántvédelem központjait.”

Fontos azonban megérteni az állatok valós, életszerű igényeit, mint a nagy területű védett régiók, ezeket összekötő ökológiai folyosókkal, valamint az emberek és elefántok közti konfliktushelyzetek orvoslása is elengedhetetlen. Ez utóbbinak (különösen a védett területek környékén) egyaránt kell az emberek biztonságát és megélhetését biztosítani, amellett, hogy serkenteni kell az elefántok jelenlétének tűrését.

A Szunda-régióban, ahol e felmérés is történt, az eredeti erdőségek kb. fele van már csak meg, és ennek is csupán a 10 százaléka védett, azonban e régió globális biodiverzitási forrópontnak számít. A veszélyeztetett ázsiai elefántok e felszabdalt élőhelyekből álló területen élnek, s mivel igen nagy a területigényük, könnyen találják magukat emberi környezetben. Jelenleg pedig ez jelenti a legfőbb veszélyforrást e fajra. Elképesztően kevés az viszont az információ arról, milyen hatásúak a különféle konfliktuskezelő programok. A kutatók szerint ennek megértése most a legfőbb feladat, mivel mind az elefántokra, mint az emberekre nehezedő nyomást csökkenteni kell.