Miként hatnak a szemfoltok?
A világon számos állatfaj visel igen látványos szemfoltokat a ragadozók elijesztésére, no de vajon a ragadozó szemszögéből milyenek is e mintázatok?
A Frontiers in Ecology and Evolution folyóirat publikálta azt az új vizsgálati eredményt, amelyből kiderül, mi módon hatnak a ragadozókra a lepkék szemfoltjai.
Mindannyian ismerjük a Mona Lisa-effektus nevű jelenséget, ami azt jelenti, hogy bizonyos festményekre (pont nem a névadóra) bárhonnan nézünk, az az érzésünk, hogy minket követ a tekintetével a rajta ábrázolt személy. Amikor egy művész úgy festi meg a modellje tekintetét, hogy a pupilla pontosan a szem közepén áll, akkor fellép e hatás: bárhol állunk, a kép minket követ. Egészen úgy tűnik, a természet hasonló módszerrel igyekszik meggyőzni a ragadozókat a lepkék szemfoltjainak elhelyezkedésén keresztül. A halaktól a lepkékig számtalan állat használ valamilyen, szemre emlékeztető mintázatot – a legjobban a lepkékét ismerjük, hisz több hazai faj is kihasználja e módszert.
E szemfoltok egyes esetekben arra szolgálnak, hogy a ragadozót megtévesztve eltereljék annak figyelmét a létfontosságú testrészekről egy kevésbé fontosra. Feltételezték azt is, hogy a ragadozó azért tart e szemfoltoktól, mert a saját ellenségeit idézi fel benne. Hasonlóan a festményeknél tapasztalthoz, ez esetben a szemfolt középponti jellege adja a leghatékonyabb védelmet, hisz így bármely irányból érkező ragadozó ellen ugyanúgy véd.
Más elképzelés szerint a foltnak semmi köze magához a szemhez, egész egyszerűen csak kiugró, feltűnő mintázatot jelent, hasonlót ahhoz, amit számtalan állat visel, a saját veszélyes, rossz ízű voltára figyelmeztetve.
A kutatók az elképzelés ellenőrzéséhez fura kísérletet végeztek. Frissen kikelt kiscsirkéket (gyakran használják őket ilyen jellegű vizsgálatokra) szembesítettek papír szárnyakkal felszerelt lisztkukacokkal. A papír szárnyak egyszerű háromszögek voltak, rájuk nyomtatott szemfolt jellegű mintával: vagy pontosan középen, vagy jobbra, ill. balra „néztek” a szemfoltok. A teszteknél a csibéket is e három irányból engedték a szárnyas kukacokhoz.
A csibék az oldalra néző szemfoltú kukacokat, ha a nézési irányból érkeztek, csak nagyon lassan és óvatosan közelítették meg – ellenkező irányból érkezve viszont nem foglalkoztak a mintával. A középen lévő „Mona Lisa-effektus” típusú szemfoltokat minden irányból egyaránt igen nagy óvatossággal közelítették csak meg.
Ez az eredmény azt jelentette, hogy a csibék úgy észlelték, mintha a foltok valódi szemek volnának, és ez azt is könnyen érthetővé teszi, miért is alkalmazzák egymástól rendkívül nagy rendszertani távolságban lévő állatok ugyanezt a módszert.