A véznaujjú maki is turkálja az orrát

Az emberen túl néhány makákó, a gorilla, a csimpánz szintén bányászkodik a saját orrában, és mint arról a Londoni Természettudományi Múzeum beszámolt, a véznaujjú maki (Daubentonia madagascariensis), egy madagaszkári lemúrfaj is csatlakozott ehhez a nem épp jeles társasághoz.

Számos elmélet született már arra, hogy vajon milyen haszna lehet annak, ha turkáljuk az orrunkat, majd elfogyasztjuk a kibányászott váladékot: tápláló lehet, erősítheti az immunrendszert, vagy simán csak megszünteti az orr belsejének irritációját. Az ember esetében olyannyira hétköznapi e szokás (egy felmérés szerint az emberek kb. 90 százaléka rendszeresen végzi), hogy külön nevet is kapott: rhinotillexis, sőt, van kényszeres gyakorisággal végzett formája is, amelyet már pszichiátriai betegség tünetének vélnek. 2001-ben IgNobel-t érdemelt az a kutatás, amely szerint egy tini naponta 4 alkalommal turkálja az orrát.

Míg az evolúciós okok nem világosak, az már igen, hogy a véznaujjú maki mintegy 8 centis hosszat elérő ujja szinte teljes egészében eltűnik az állat orrában, amint arról egy videófelvétel alapján megbizonyosodtak a londoni múzeum és néhány más intézmény szakemberei. Roberto Portela Miguez, a múzeum emlősgyűjteményének megbízott kurátora elmondta, mennyire meglepődtek, amikor először látták a videót. „Azonban még nagyobb meglepetést jelentett, amikor a makiról CT-t is készítettünk, hogy kiderítsük, miként zajlik az orrturkálás odabent, és a felvétel egészen észveszejtő lett. Sokkoló volt, amikor rekonstruáltuk, hogy a véznaujjú maki az ujjával egészen a garatig hátra tud nyúlni” – mondta el a kutató. A maki fura viselkedéséről a Journal of Zoology szakfolyóiratban számoltak be a szakemberek.

A véznaujjú maki éjszakai életmódú madagaszkári állat, amelynek hat „ujja” van, az öt ujj mellett egy ál-hüvelykujjal is rendelkezik, amely segíti a kapaszkodásban. A névadó, hosszúra nyúlt középső ujjai pedig arra szolgálnak, hogy a fák belsejéből kibogarásszák vele a táplálékuk fontos részét képező lárvákat. A különös külsejű és életmódú maki számos egyede él állatkertekben – már csak az eredeti élőhelyét veszélyeztető környezetrombolás miatt is. Egy állatkertben figyelte meg és vette videóra egy Kali nevű véznaujjú maki bányászkodását Dr. Anne-Claire Fabre, a berni Természettudományi Múzeum emlősgyűjteményének kurátora. Azonban hiába a megfigyelések és az anatómiai részletek, az még mindig nem világos, mi az állat célja ezzel a tevékenységgel.

Alaposabbak körülnézve az orrturkálás szokását űző fajok körében kiderült, hogy azok járnak el így, amelyek igen ügyesen tudják használni egyébként az ujjaikat tárgyak megragadására, mozgatására. A csuklyásmajom például e tekintetben kiemelkedik közeli rokonai köréből, képes külön-külön mozgatni az ujjait, és ő is turkálja az orrát. Ez a különleges kézügyesség valószínűleg a főemlősökre korlátozódhat, így a többi állat egész egyszerűen túl ügyetlenül használja az ujjait ahhoz, hogy képes legyen az orrában turkálni, magyarázta el Miguez. Számos főemlősnél látták, hogy kis gallyakkal piszkálták az orrukat, ez pedig kissé kibővíti e szokást űzők körét, hisz vannak olyan fajok, amelyek ujja nem megfelelő méretű az orrba nyúláshoz.

Bár értelemszerűen a fogságban tartott állatok körében könnyebb megfigyelni az orrturkálás szokását, mint a vadonban, és az is lehet, hogy az állatkerti állatok nem természetesen viselkednek, ám könnyen lehet az is, hogy e szokás sokkal elterjedtebb, mint hinnénk. Sok állat rejtett életmódot folytat, ez tovább nehezíti a megfigyelést.

Mivel alig-alig tudunk valamit e szokásról, nehéz az okok feltárása is. „Ezt talán megoldhatnánk úgy, hogy kikérdezzük a kutatókat, tapasztaltak-e hasonlót a vadonban, illetve együttműködhetnénk más tudományterületek képviselőivel, hogy közösen rájöjjünk, van-e valamiféle szerepe az orrturkálásnak” – tette hozzá Fabre. A véznaujjú maki esetében pedig ez a felfedezés talán kicsit jobban a veszélyeztetett fajra irányítja a figyelmet.