Kisebbé vált az orrszarvúak tülke

A Cambridge-i Egyetem számolt be arról a friss kutatásról, amelyben orrszarvúakról, profilból készült képek alapján úgy találták, csökkent az állatok tülkének mérete, az eredményeket a People and Nature folyóiratban publikálták.

Mivel az orrszarvútülök olyan elképesztően értékes, hogy a rendkívüli biztonsági intézkedések miatt a kutatóknak nincs lehetőségük átfogó méréseket végezni ezeken, ezért más megközelítésre volt szükség. A kutatók emiatt a Rhino Resource Center orrszarvúvédelmi adatközpont hatalmas fotó és műalkotás-gyűjteményének képanyagát vizsgálták át, 1531-től 2018-ig, ezek közt 1886-2018 között készült fotókat. E gyűjteményben mind az 5 rinocéroszfaj képviseltette magát, és összesen 80 olyan képet tudtak vizsgálni, amelyeken precízen kimérhetőek voltak mind az állat, mind a tülök méretei. Ez volt az első olyan kutatás, amelyben efféle méréseket végezhettek.

E mérésekből egyértelműen kiderült: mindegyik fajnál csökkent a tülök nagysága az elmúlt 100 esztendő során. A szakemberek szerint ennek oka feltehetően az, hogy a nagyobb tülkű egyedek kerültek a vadászok puskái elé elsősorban, így a kis tülkűek tudták átörökíteni génjeiket a következő generációknak. Ezzel az állatok tülkének mérete egyre csökkent az évek során – hasonló változást elefántoknál is tapasztaltak már.

„Az orrszarvúak nem ok nélkül növesztettek tülköt, ez segít védekezni a ragadozók ellen, és segíti a táplálkozásukat is, ezért úgy gondoljuk, a méretcsökkenésnek igen rossz hatása van a túlélésükre” – mondta Oscar Wilson, a kutatás vezetője. Az 500 év rajzainak és fotóinak elemzése még egy dolgot megmutatott: az ember és a rinocérosz közti viszony átalakulását. Számos állat vadásztrófeaként került a fotókra – így például Theodore Roosevelt amerikai elnök 1911-es fotója. Más esetekben az orrszarvút rémséges, veszélyes állatként ábrázolták, amely megkergeti az embert és az állatokat. A kutatók szerint ez az ábrázolásmód segített abban, hogy az orrszarvúak vadászata elfogadott tevékenységgé válhasson.

A képek azt is elárulták, hogy igen keveset tettek az orrszarvúak védelméért és ennek népszerűsítéséért az 1950-es éveket megelőzően. Ekkor azonban gyökeres fordulat állt be: a korábban vadászott állatokat hirtelen életben akarták tartani, és ez egy időben történt azzal, hogy összeomlottak a gyarmatbirodalmak. Az afrikai országok sorra váltak függetlenné, s ezzel az európai vadászoknak nehezebbé vált eljutni az afrikai vadászatokra. A mostanság készült képek már az állatok iránti törődést és aggodalmat tükrözik.

A rinocéroszok legkorábbi ábrázolásai az állatok különc voltát hangsúlyozták, például Albrecht Dürer metszete, amely 1515-ben készült, kétszáz évre meghatározta, milyennek látja a világ az orrszarvút, holott a művész nem is látott soha orrszarvút, csak elbeszélés és mások vázlata alapján készítette a képét. A kép valószínűleg egy indiai orrszarvút ábrázol, annak bőrredői elrendeződése alapján.

Az orrszarvú védelme kapcsán azért sikerekről is érdemes beszélni: Vietnámban egy felvilágosító kampánynak köszönhetően 3 év alatt 67 százalékkal csökkent azok száma, akik szerint gyógyhatású az orrszarvútülök.

A kutatók hozzátették, az, hogy a képek alapján csökkent a tülök mérete, még csak fél bizonyíték, további igazoló vizsgálatok (genetikaiak) is szükségesek. Azt is megjegyezték, hogy az ázsiai fajok esetében kissé eltérnek a koponya arányai a vadon élő és a fogságban tartott egyedeknél, így a méréseknél ezt is fontos figyelembe venni a későbbi kutatások során.

A most is alkalmazott módszer viszont számos más állatfaj esetében is használható lehet, hiszen róluk is vannak hasonló képgyűjtemények.