A déli-szigeti álfakusz lett az év madara Új-Zélandon
Új-Zélandon az év madara verseny komoly társadalmi esemény, kampánnyal és országos megmozdulással jár, és amióta a 2021-es év madara egy denevér lett az óceániai szigetországban, azóta a világ is figyeli e verseny végeredményét.
2022-ben a szavazatok alapján, 3000 voks többséggel a déli-szigeti álfakusz (Xenicus gilviventris) nyert, maori nevén pīwauwau. Az apró madár mindössze 10 centi hosszú, 16-20 gramm tömegű állatka, egészen gombócszerű testtel, szinte láthatatlan faroktollal. Élőhelye összességében nagy kiterjedésű, ám egészen kicsiny területekre szaggatott, a Déli-Alpok sziklás régiójában, 900-2500 méteres magasság közt él. A földön és a növényeken csipegetve gyűjti be élelmét. A hím élénkebb olívazöld, a tojó kissé barnásabb zöldes árnyalatú. Sokkal inkább ugrál és szaladgál a köves-sziklás felszínen, mint repül, ám ha repül, csak rövid, ugrásszerű távokban, a talajhoz közel. Ez azt is jelenti, hogy a faj nehezen hódít meg újabb élőhelyeket. A megfigyelések szerint 50-60 métert képes egyszerre repülni, különösen lejtőnek lefelé.
A telet is a hegyekben töltik e madarak, és gyakori, hogy a bokájuknál elhalt bőrgyűrű van. Szaporodási időszaka tavasz és nyár (október-február), átlagosan 3 fióka van egy fészekaljban, évente csak egyszer költ, a szülők felváltva kotlanak, és együtt is gondozzák a kikelt fiókákat, rovatokkal, pókokkal etetik őket.
Különlegessége a lába, amely a madár testéhez képest ormótlanul nagy, és elég méretes karmai is vannak – ez a konvergens evolúció miatt a mi fakuszunkhoz hasonlóvá teszi ugyan, de nem rokona a hazai madárnak. A nagy lába a havas felszínen, nagy karma a sziklákon való közlekedésében segíti. Rovarokat, legfőképp éjjeli lepkéket, hernyókat-lárvákat, legyeket, bogarakat és pókokat eszik, de két cserje bogyóit is elfogyasztja.
A kampány vezetője, Stephen Day elmondta, hogy a madárkával csak az alpesi régióban lehet találkozni, így eddig szinte ismeretlen volt az átlagemberek számára. Az ötmilliós országban összesen 52 ezren szavaztak.
Az alpesi madárra leselkedő veszély ugyanaz, mint a szigetország más őshonos állatait is sújtó: behurcolt rágcsálók és ragadozók végezhetnek vele. Az álfakusz a földön, kis üregekben fészkel, ám a behurcolt patkányok, egerek és a menyétek fenyegetik fészkeiket. Az ország inváziós kártevőit kormányzati támogatású projektekben irtják, különös tekintettel az idei nyertes madárka élőhelyein. Sajnos az álfakusz egyedszáma – legfőképpen az inváziós állatok, ezen belül is a menyét hatására – csökkenőben van, így különösen jól jött neki a győzelem, és a ráirányult figyelem. Új-Zéland három álfakusz-faja közül 2 már kihalt. A klímaváltozással a madarat fenyegető állatok egyre magasabbra juthatnak a hegyekben, így plusz veszélyt jelent rájuk nézve a felmelegedésen túl ez is.
Az év madara verseny második helyét a kék pingvin (Eudyptula minor) nyerte, harmadik a kea (Nestor notabilis) lett. Idén olyan madaraké volt a verseny, amelyek kevésbé esélyesek a győzelemre, és nem a legnépszerűbbek, sőt, még a jövőjük is kétséges.