Madáretetők gyakori vendégei
Lassan közeleg a téli madáretetés ideje, előkerülnek a padlásról az etetők. A madáretetők leggyakoribb vendége a cinege.
Kiskertekben, parkokban gyakran találkozhatunk a széncinegével (Parus major). Népi elnevezése a künpics, küncsics, cin és tökcinege. Nagyon szépen csengő elnevezések ezek, amelyek sajnos egyre inkább kikopnak a szóhasználatból. A kora tavasz érkezését jelzi, hogy „kicsit-ér-kicsit-ér” hangon megszólalnak a széncinegék, amelyet Áprily Lajos is csodálatosan beleszőtt egyik versébe. Az öreg hímek feje, nyaka fényes szénfekete, innen ered az elnevezése.
Pofájuk csillogó fehér színű. A nyaktól a hasoldal középvonalában széles fekete sáv húzódik, amely lenyúlik egészen a farokfedőkig. E sáv az öreg madaraknál széles, míg a fiatal egyedeknél vékonyabb. Hátuk olajzöld. A hasoldal a fekete sáv két oldalán nagyon szép kénsárga. A szem szivárványhártyája mélybarna, csüdje kékesfekete. Lakókörnyezetben gyakran építi fészkét kapukra kihelyezett postaládákba. Szőrrel és tollal béleli puhára fészkét, amelynek az alapja sok esetben mohából áll, tojásai fehér alapon vörös pontokkal tarkítottak. Általában 8-14 tojást rak, egy esztendőben akár háromszor is költhet. Nagyon hasznos madár hiszen fiókáinak felneveléséhez nagy mennyiségű rovart elpusztít.
A kék cinege (Parus caeruleus) is gyakran előfordul kertekben, gyümölcsösökben, de még a városokban is. Az öreg hímek fejteteje nagyon csinos élénk világoskék.
Homloka és pofája hófehér. Kisebbek a széncinegénél. A két fekete szemsávot, amelyek egészen hátrahúzódnak, a tarkójukon fekete sáv köti össze. Hátuk színe zöldeskék, szárnyaik feketék, hamvaskék árnyalattal. Szárnycsíkjuk fehér. Népi elnevezése a molnár cinege. Élőhelyei a idős gyümölcsösök, városi parkok, öreg erdők, kertek. Odúban költ, a fészkét bőven béleli növényi szálakkal, madártollal és emlősök szőrével. Tojásai nagyon hasonlítanak a rokon széncinege tojásaihoz, ugyanis fehér alapon, vörösbarnán foltozottak, de kisebb méretűek. Évente gyakran háromszor is költ. Táplálékát magasan a lomkoronában gyűjti, amely levéltetvekből, pókokból, hernyókból, álcákból, apró termetű rovarokból, hernyókból áll. Télen jellemző rá, hogy csapatosan jár, ekkor királykákkal, őszapókkal, egyéb cinegefajokkal együtt. Állandó madár, télen költőhelyétől távolabb kóborol, így keresi fel a nádasokat is, ahol apró kúpos csőrével mesterien szedi ki a nádszárból az apró rovarokat. Ha figyelmesek vagyunk a természetben ezt a enyhe kopácsoló hangot hallhatjuk a téli nádasokban.
Mindkét faj védett, eszmei természetvédelmi értékük 25 000 forint.