Új bagolyfajt fedeztek fel Príncipe szigetén

A füleskuvikok talán a legviccesebb arcúak a baglyok közt, nagyjából olyan képet vág minden fajuk, mintha örök hétfő reggel volna és sehol se lenne kávé. Az új fajuk, amely az Otus bikegila nevet kapta, egy príncipe-szigeti vadőr után, akinek a helyismerete fontos szerepet játszott abban, hogy megtalálhatták a fajt, számolt be a Pensoft kiadóvállalat híre.

A madár a Príncipe-sziget igen tagolt felszínű és lakatlan déli részén él, amely ugyan egyelőre érintetlen, ám hamarosan egy kis vízerőműt építenek a szigeten, amely már súlyos zavarást jelent az állat kicsiny élőhelyén. Épp ezért a felfedezők azt javasolják, hogy a faj a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a súlyosan veszélyeztetett státust kapja meg.

Emiatt az is különösen fontos, hogy a madár állományát folyamatosan figyeljék, ehhez kameracsapdákat terveznek kihelyezni majd a kutatók. Szerencsére a bagolyfaj a már védett Príncipe Obô Természeti Park területén honos, ez pedig reményt ad arra, hogy a védelme biztosított legyen. A madár kétféle színváltozatban található, egy vöröses-barnás és egy szürkés-barnás. Az alaktani, genetikai és a madár hangját (a baglyok mellett az őserdei rovarok ciripelése elég hangos, de azért jól észlelhető a háttérben a huhogás) érintő összehasonlításokból egyértelműen bebizonyosodott, hogy új fajról van szó.

Bár a füleskuvikra csak most találtak rá, a genetikai vizsgálatok szerint Príncipe szigete volt az első a Guineai-öböl szigetei közül, amelyet a füleskuvikok meghódítottak. „Bár szokatlannak tűnhet, hogy egy madárfaj ennyire sokáig rejtőzzön a szakemberek elől egy kicsiny szigeten, ám a baglyok közt ez egyáltalában nem különleges eset” – mondták a kutatók. Példaként fel lehet hozni az Anjouan-szigeti füleskuvikot, amelyet eredeti felfedezése után 106 évvel láttak legközelebb, vagy épp a floresi füleskuvikot, ahol 98 év telt el a felfedezés és a második megpillantás közt.

„Egy új madárfaj felfedezése mindig remek alkalom arra, hogy az átlagembereket megszólítsuk a biodiverzitás kérdésében” – mondta Martim Melo, a Zookeys szakfolyóiratban a fajt bemutató tanulmány első szerzője. „Abban a korban, amikor az ember hatására sorra halnak ki fajok, mindent meg kell tennünk azért, hogy dokumentáljuk azokat, amelyekkel talán nemsokára már nem is találkozhatunk. A madarak a legjobban tanulmányozott állatcsoport, épp ezért is különleges esemény egy új faj felfedezése, és ez egyúttal felhívja arra is a figyelmet, hogy mennyire fontos a terepi munka, és persze a kutatói kíváncsiság, amelyet a helyismerettel rendelkező lakosok vagy épp amatőr természetbúvárok segítségével lehet a tudomány szolgálatába állítani.”

A mostani felfedezés se jöhetett volna létre Bikegila segítsége nélkül. A vadőr papagájok után kutatva lett figyelmes a különös bagolyra még 1998-ban, majd további közel 25 év munkájával sikerült rábukkanni a madarakra. Elképesztő mennyiségű terepi munka révén a faj felfedezésében kulcsszerepe volt.

Sao Tomé és Príncipe területén legalább 28, csak e szigeteken honos madárfaj él, az esőerdők (az éves csapadék eléri az 5000 millimétert) és a tagolt, vulkáni eredetű táj együtt teszik lehetővé azt, hogy különleges fauna alakulhatott ki errefelé.