Európa emlőseinek sokfélesége

A Yorki Egyetem számolt be arról a vizsgálatról, amelyet kutatóik végeztek, s amelynek eredményét a Global Change Biology szakfolyóiratban tették közzé. Az emberi tevékenység hatására gyökeresen átalakult kontinensünk állatvilága, egyes helyekről eltűntek az őshonos állatok, más helyekre idegen fajok települtek be. Milyen módon hatott ez az emlősök biodiverzitására?

Az elmúlt 8 évezred változásait összegezve a kutatók elmondták, hogy csupán két, a kontinens területén élt emlősfaj veszett oda ezen időszakban: az őstulok (Bos primigenius, a szarvasmarháink vad elődje), illetve az európai vadszamár (Equus hydruntinus, vele barlangrajzokon még találkozhatunk). Minden egyéb, 8000 éve is itt élt emlősfaj ma is velünk van, és újak is érkeztek a behurcolt fajok formájában. Az emlőseink sokfélesége ugyanakkora, mint 8000 éve volt, annak ellenére, hogy hatalmas területekről tűntek el fajok, sőt, a legújabb kori újratelepítések és természetvédelmi intézkedések hatása is érezhető. Ha ez a tendencia folytatódik, és további sikeres visszatelepítések történhetnek, akkor akár a múltét meghaladó mértékűvé is válhat e sokféleség.

Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy most nem az egykori állatok egyedszámát vetették össze a maiak egyedszámával, hanem csak azt vizsgálták, hány faj található. Az viszont reményteli, hogy Európa legtöbb emlőse még most is itt él, és ha az ígéreteknek megfelelően több terület visszavadítására kerül sor, az elődeinknél nagyobb fajgazdagságot láthatunk majd. „Bár a 8000 évvel ezelőtti természeti környezetet nem lehet visszahozni, nem tekinthetünk minden változást negatívnak, a kutatásunk pedig azt hangsúlyozza, hogy Európa emlőseinek jövőjével kapcsolatban van esélye a pozitív kimenetelnek” – mondta Chris Thomas professzor, a kutatás egyik résztvevője.

8000 éve a bolygónkon még csupán 5 millió ember élt, és ekkor kezdett el átszivárogni Európába a földművesség. Ekkorra a jégkori megafauna a jégtakaróval együtt már eltűnt kontinensünkről, és a klíma már stabilizálódott. Ez volt az a kor, amikor a jelenlegire leginkább hasonlító körülmények voltak uralkodóak, kivéve az ember létszámát és tájátalakítását. Gyakorlatilag tekinthetjük ezt az időszakot Európa ősállapotának is. Az azóta eltelt időben az ember elszaporodott, átalakította a környezetet, számos állatfajt végzetesen kihasznált és irtott. A modern kori visszatelepítések és természetvédelem azonban, úgy tűnik, a fajszámot illetően jó irányba halad.

A kutatók figyelembe vették mind a veszteségeket, mind a nyereségeket a számításuk során, s megvizsgálták, mely állatfajokra várhat pozitívabb jövőkép azzal, amit a természetvédelmi intézkedések elérhetnek. Megvizsgálták az őshonos fajok és a betelepített fajok helyzetét a kontinensen.

A becslések szerint 8000 éve 198 emlősfaj lakta Európát, míg 2020-ban 228 faj. Ez részint annak köszönhető, hogy mintegy 30 idegenhonos faj került be Európába, köztük véletlenül érkezett rágcsálók, illetve a szándékosan betelepített szarvasfélék.
E változások nem azt jelentik, hogy mostantól hátra lehet dőlni, mert minden rendben van, hanem azt, hogy a fajok száma rendben van, ám jócskán van még tennivaló azért, hogy az egyes élőhelyeken újra stabil közösségek alakulhassanak ki, vagyis legalább regionális szinten a faji sokféleség ugyanolyan jól működhessen, mint 8000 éve.