Az elefántmadár végzete

A kipusztulásuk egy frissen, a Current Biology folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint egybeesett az emberi népesség ottani megugrásával, amit két, korábban elkülönülten élő, kisebb csoport keveredése idézett elő, számolt be a Science.

Madagaszkár ugyan csupán 400 kilométerre van Afrikától, mégis az egyik legkésőbb benépesült nagy méretű sziget. A genetikai és nyelvészeti elemzésekből régóta ismert, hogy a helyi malgas népesség részint ázsiai, részint afrikai eredetű, és a frissen elvégzett genetikai elemzések azt is feltárták, hogy az ázsiai eredetű ősök kb. ezer éven át elkülönülten éltek. Azonban egy bantu eredetű, Afrikából érkezett, és egy ideig szintén külön közösséget alkotó embercsoporttal találkozva nemcsak a sziget mai népességét alapozták meg, hanem mezőgazdálkodásra áttérve gyökeresen átalakították a sziget környezeti viszonyait is.

A vizsgálatok azzal a rejtéllyel kezdődtek még sok-sok évvel ezelőtt, hogy miként beszélhet a madagaszkári malgas népesség olyan nyelvet, amelyet innen 7000 kilométerre, az Indiai-óceán túlsó felén beszélnek? Egy projekt jött létre a nyelvészeti rejtély megoldására, s egyúttal arra is, hogy kiderítsék, mikor, kik és hogyan érkeztek Madagaszkárra. Kérdés volt az is, mi közük lehetett a szigeten élt állatok tömeges kihalásához.

A kutatócsoport 2007-2014 között 247 falut keresett fel a szigeten, zenei, nyelvi, társadalomtudományi adatokat gyűjtöttek, valamint nyálmintákat, genetikai elemzésre. Ez utóbbiból 2017-ben kiderült, hogy a malgas népesség legközelebbi rokonai a kelet-afrikai bantuk, illetve az ausztronéz nyelvet beszélő borneóiak.

A most közzé tett új kutatás során ennél részletesebb adatokat kerestek: modellezték a malgas elődöket, és felvázolták, miként változhatott a népesség a múltbéli generációk során. Kiderült, hogy a modern malgas népesség egy kis létszámú, ázsiai ősökkel rendelkező csoportból alakult ki, s ez a pár ezres népesség más embercsoportoktól teljesen elkülönültté vált kb. 2000 évvel ezelőtt. Az nem világos, hogy miért is utaztak ezek az emberek aztán Madagaszkárra, de az bizonyos, hogy 1000 éve már egy pár száz fős csoportjuk a szigeten élt, és ott keveredni kezdett egy kb. hasonló méretű afrikai eredetű csoporttal. A közös népesség létszámának megugrása pedig pont akkorra esett, amikor a madagaszkári megafauna létszáma végzetesen megcsappant.

A népességrobbanás az életmód átalakulásával is járt, míg korábban kicsiny vadászó-gyűjtögető csoportok lakták a szigetet, ekkor földművelésre tértek át, rizst ültettek, marhákat legeltettek, és nagy településeket hoztak létre, amint azt a régészeti leletek is bizonyítják. Mindezek a változások, s valószínűleg a velük egyidejűleg lejátszódó éghajlati átalakulás (melegebbé és szárazabbá vált a sziget) is beleszólt az óriásmadarak és óriásmakik kipusztulásába.

Számos független (a mostani kutatásban részt nem vett) kutató azonban óva int a direkt következtetéstől. Úgy vélik, a modern genetikai adatokból nem lehet olyan pontossággal visszaszámolni, hogy ezt az egybeesést igazolják. Ehhez leginkább az egykori népesség csontmaradványainak genetikai vizsgálata adhatna választ, amennyiben persze a meleg éghajlaton egyáltalában megmaradt annyi DNS, amennyiből elvégezhetnék az elemzéseket.

Arra azonban mindenképp jó a kutatás, hogy felhívja a figyelmet a világ élőlényeit ma fenyegető, emberi okokra visszavezethető várható kihalásokra, mivel csak a múlt eseményeinek megértésén keresztül léphetünk fel hatékonyan a mai események ellen.