Légtornászok a szigligeti arborétumban

Ha napjainkban a hajdan volt Esterházy-kastélykertben sétálunk Szigligeten és figyelmesen nézelődünk, gyakran láthatunk a fák ágai között vöröses bundájú, fülük végén szőrpamacsot viselő mókusokat.

Közkedveltségében az is szerepet játszik, hogy a többi rágcsálóval ellentétben nappal is mozog, így könnyen megfigyelhető. Testének van egy másik dísze is a felfelé kunkorodó bozontos farka, amelynek fontos szerepe van a faj életében. Amikor végigszalad egy vékony ágon egyensúlyozásra használja, azonban ha egyik fáról a másikra ugrik ejtőernyőként működik, az esést fékezi. Hideg téli éjszakákon pedig maga köré csavarva megvédi az állatot. Különösen télen terebélyes a mókusfarok, ilyenkor térfogata a duplájára nő. A füleit ékesítő szőrpamacsa a téli hónapokra jellemző.

A mókus gyűjtöget télire.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A közhiedelemmel ellentétben a mókus nem alszik téli álmot. Ősszel raktárakat készít, főként a hajnali órákban gyűjti a magokat az avarban. A téli raktárairól gyakran megfeledkezik, ezekre ha rájuk bukkannak a szajkók, harkályok, csuszkák és cinegék meg is eszik. A mókus szívesen eszi a gombát. Alkalmilag szárítja, és így raktározza ezt a csemegét. Megfigyelték, hogy a leszedett gombákat a fára cipelve a vékonyabb ágak közé szorítja és így hagyja megszáradni.
A gyermekmesék alapján elterjedt nézet, hogy a mókusok faodvakban laknak, holott ez nem így van. A mókusok gallyakból összerakott fészket készítenek, hasonlót mint a varjak és szarkák. Fészkét finom fahánccsal és egyéb növényi részekkel béleli ki. Sőt gyakran készítenek olyan bélés nélküli gallyfészket, melyekbe kizárólag az erős napsütés elől húzódnak nyáron.
A legfőbb ellensége a nyuszt és a héja. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft.