A korallzátonyok is megérezték a pandémiát
Amíg mi otthon ültünk a lezárások alatt, a turistáskodó búvárok helyett egyre több és több hal látogatta meg a korallzátonyokat.
Francia Polinézia egyik igen népszerű turistacélpontja a Tahiti közelében lévő Moorea, ahol a gyönyörű korallzátonyokhoz külföldi turisták és helyiek sokasága látogat rendszeresen. A járvány miatti lezárások idején azonban se a turisták, se a helyiek nem mehettek ki a zátonyokhoz, ahol így az élővilág a zavartalanná váló helyzetet kihasználta, a Royal Society Open Science folyóiratban közzé tett vizsgálati eredmények szerint.
Bár a turizmust leállították a lezárások, szerencsére a kutatásokat nem, így ma már rendelkezésre állnak a lezárás előtt, alatt és a feloldást követően gyűjtött megfigyelési adatok a zátonyokról. A szakemberek a hosszú távú trendekkel össze tudták vetni a lezárás alatti halszámlálások adatait.
A kutatók mind a védett tengeri területek, mind a nem védettek állatvilágát felmérték, és arra jutottak, hogy mindkét helyszíntípuson kb. kétszeresére nőtt a halak jelenléte a lezárások hetei alatt. Bár a halászat a lezárások alatt is folytatódhatott, a halmennyiség növekedése egyaránt érintette a halászott és nem halászott fajokat.
A zátonyok területén a hosszú távú adatokhoz mérten nőtt meg a halak jelenléte, különösen egyes fajoké, pl. a fegyenc doktorhal (Acanthurus triostegus) nevű faj egyedszáma 34-szeresére, a Parupeneus multifasciatus nevű fajé pedig több mint 8-szorosára nőtt. Számtalan faj esetén megtöbbszöröződött az ember által elhagyott zátonyokon az állatok egyedszáma, ez a változás különösen a partokhoz közeli, az emberek által sűrűbben látogatott zátonyszakaszokon volt nagy mértékű. A távolabbi, kevésbé frekventált zátonyokon kissé nőtt csak meg a halak jelenléte, mivel ott a korábbi zavarás is kisebb volt, így nem alakulhatott ki a változások miatt nagy eltérés sem.
Ez a kutatás is megerősíti azon megfigyelések sorozatát, amelyek szerint a járvány első, lezárásos időszakában tapasztalható antropopauza, vagyis az emberi jelenlét időszakos hiánya miatt az állatok olyan helyeken bukkantak fel, ahol a közelmúltban hiányoztak, mintegy visszahódítva a tőlük elvett területeket.