A csimpánzok is megosztják élményeiket
Először figyelték meg vadon élő csimpánznál azt, hogy egy tárgyat pusztán az élmény megosztása céljával mutatott meg társának.
A Yorki Egyetem számolt be az ugandai Kibale Nemzeti Parkban élő csimpánzoknál felfedezett tulajdonságról. A PNAS folyóiratban részletezett felfedezés szerint a csimpánzok pusztán annak céljával mutogattak dolgokat a társaiknak, hogy osztozzanak az élményen. E tulajdonságot is kizárólagosan emberinek tartották eddig. Az ember már egyéves kora körül képes hasonlóra (azért mutogat dolgokat a társának, hogy felhívja annak figyelmét a tárgyra), s eddig hasonlót állatok esetében sosem tapasztaltak. Az emberszabásúak csupán kérni tudnak pl. tárgyakat, odanyújtani nem – legalábbis eddig így hittük.
A csimpánzokra jellemző egy különös szokás: letépnek egy levelet, majd azt simogatják, magukhoz dörzsölik. Ezt a tevékenységet egyesek a parazitamentesítés részének tekintik, de a pontos oka teljesen ismeretlen, ám gyakran akkor teszik ezt az egyedek, ha társaságban vannak. Most 2013-2020 között készült videókat elemeztek a szakemberek, amelyeken a majmok levélsimogató tevékenységét rögzítették. Az egyik esetben egy felnőtt nőstény, Fiona, és az anyja, Sutherland szerepeltek a videón, és Fiona a simogatott levelet egészen egyszerűen az anyja orra elé dugta: „Nézd csak meg ezt, anya!” – jellegű mozdulattal. Amikor az anyja tekintete épp csak rávetült a levélre, Fiona még jobban kinyújtotta a kezét, s jobban az anyja orra alá dugta a levelet (pont, ahogy egy kisgyerek is teszi, ha valamit nagyon meg akar mutatni a szülőnek), ekkor Sutherland tekintete már láthatóan követte a levelet. Fiona ezzel megelégedett, visszahúzta karját, és tovább bíbelődött a levelével.
Egyértelmű volt, hogy a mozdulatsor semmi mást nem szolgált, csak a figyelem felhívását. Nem akart élelmet adni anyjának a csimpánz, se más célja nem volt a levél odanyújtásával, pusztán megosztani akarta a levélélményt.
Az átvizsgált videók közt igen gyakori volt (az esetek 81 százaléka), hogy a levélsimogató egyeden túl egy másik is látta a levelet, ám egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy bármelyik megette volna azt. A megfigyelők harmada egészen közel hajolt a levélhez, és biztos, hogy mind a levélsimogató, mind a megfigyelő tisztában volt azzal, hogy épp egy élményen osztoznak társukkal, de a kiemelt esettel azonosat nem találtak. Ettől függetlenül a kutatók úgy vélik, nem egyedi esetről lehet szó, és könnyen lehet, hogy máshol készült videókban is találni lehet rá példákat, ezért folytatni is fogják a kutatást a szakemberek.
Ez a viselkedés az ember evolúciójában is szerepet játszhatott, valószínű, hogy a csimpánzokkal közös ősünk még csak ritkán osztozott társaival hasonlóképp az élményeken, de az emberhez vezető evolúciós úton ez valamiért gyakoribbá vált, s elvezetett az együttműködéshez és a nyelvhez, és a társas viselkedésünk alapjául szolgáló kognitív készségeinkhez is.