Az ültetett trópusi fák fele nem marad meg

A korábban kivágott erdők újratelepítése fontos feladat mind az élhető klíma, mind a biológiai sokféleség megőrzése céljából, ám számtalan kihívással kell megküzdeniük a facsemetének, mire erdő lesz belőlük. Az erdőtelepítésekre nagy hangsúlyt fektetnek világszerte – de vajon milyen a hatékonyságuk ezeknek az akcióknak? A Brit Ökológiai és Hidrológiai Társaság mutatta be annak, a 29 egyetem és kutatóintézet részvételével zajlott nemzetközi kutatásnak az eredményét, amelyben délkelet-ázsiai erdőtelepítések eredményét mérték fel.

176 erdőtelepítés helyszínének adatai alapján az ültetett fácskák 18 százaléka már az első évben elpusztult, s az ötödik évre ez az arány 44 százalékra ugrott fel. Nagy különbségek voltak azonban az egyes helyszínek és fafajok között, volt olyan szerencsés hely is, ahol az elültetett fák 80 százaléka élt és virult az ötödik év végén is, másutt viszont ugyanilyen arányú volt a pusztulás.

A világ trópusi erdőségeinek 15 százaléka Délkelet-Ázsiában él, s bár hatalmas itt is a pusztítás, még mindig ez a biológiai sokféleség egyik legfontosabb gócpontja bolygónkon. 1992-2010 közt a becslések szerint 320 ezer négyzetkilométernyi erdőt irtottak ki a térségben (ez kb. Lengyelország területének megfelelő).

A kutatók szerint a nagy eltérések a sikerességben számos okból is bekövetkezhettek, így például az ültetett fajok, az ültetés sűrűsége, a helyszínek egyedi adottságai, extrém időjárási események, vagy épp a terület kezelésében lévő különbségek. Épp ezért ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabbá váljon a telepítés, fontos feltárni azokat az okokat, amelyek a rossz vagy sikeres munkát jellemzik. „Valószínűleg nincs olyan módszer, amely mindenhol egyaránt működne, és az erdőtelepítéseket a helyi körülményekhez kell igazítani. Ezzel lehet a gyér forrásokat és a fásításhoz rendelkezésre álló területeket a leghatékonyabban kihasználni” – mondta el Dr. Lindsay Banin, a kutatás egyik résztvevője.

Kiderült, hogy ott, ahol korábban teljesen tarra vágták az erdőt, sokkal rosszabb arányban maradtak meg az újonnan ültetett fák, mint a még álló idős fák közt elültetettek, ezért a nagyobb zavaráson átesett helyeken az erdők gondozásában kell nagyobb figyelemmel segíteni a csemeték növekedését. Az is kiderült, hogy nagyban felgyorsítja az erdők megújulását, ha ültetéssel segítik azt, a természetes megújulással szemben.

A legfontosabb tanulság az (és nem ez az első ilyen eredmény), hogy a legtöbbet a még meglévő erdők védelmével tehetjük, ezzel segítjük legjobban mind a szénmegkötést, mind a biológiai sokféleség fenntartását.