Új fafajt fedeztek fel Szumátrán

A Lophopetalum tanahgambut nevet kapott különös fafaj felfedezett példányai hatalmasra, 40 méter magasra nőnek, a törzsük átmérője mellmagasságban 1 méteres. Ez azonban megtévesztően kicsinek tűnik, hisz a faj térdmagasságban elhelyezkedő támasztó gyökerei akár 15 méter átmérőjű területet is elfoglalhatnak egy-egy fatörzs körül, és akár másfél méteres magasságig is kiemelkedhetnek a felszínből.

A fa törzse sima felületű, hosszirányú repedésekkel, világos szürkés árnyalatú pikkelyekkel, levelei a nemzetségen belül egyedülálló elrendeződésűek. A kutatók az újonnan felismert fafaj számos növekedési szakaszban lévő egyedével találkoztak a magonctól az óriásfáig, és minden életszakasz ugyanolyan leveleket hordott, így ezt a fajra jellemzőnek lehet tekinteni.

A 19 délkelet-ázsiai fajjal rendelkező nemzetség, vagyis a Lophopetalum nevét a virága szirmain elhelyezkedő különböző kinövéseknek (lopho – görögül taréj) köszönheti. A most leírt faj nevének második felét az indonéz nyelvű „tőzegláp” kifejezés, a tanah gambut ihlette. Bár maga a virága ötös szimmetriájú, a bibe háromosztatú, ezért e fák termése is hármas mintázatot ölt – ez esetben is. A nemzetség tagjai Indiától Ausztráliáig terjedő területen élnek, a legtöbb fajjal azonban az indo-maláj szigetvilág büszkélkedhet. A most felfedezett fajra eddig csakis szumátrai, erdős tőzeglápban találtak rá.

A tőzeglápok csekély tápanyagot biztosító, de szénben gazdag helyszínek, amelyeken csak különleges alkalmazkodással maradhatnak életben a növények. Azonban e speciális élőhelyek legnagyobb részét mára felszámolták, a mocsarakat lecsapolták, s már csak a mocsárerdők 11 százaléka maradt érintetlen.

A fa élőhelye ugyan egy önkéntes módon védett mocsár, ám ennek ellenére is úgy vélik a szakemberek, hogy a súlyosan veszélyeztetett természetvédelmi besorolást érdemli a faj a szűkös elterjedése és kis egyedszáma miatt.