Budapesti hajdani növényritkaságok
Fővárosunkban és környékén már a 1700-as évek közepén is neves botanikusok kutattak, gyűjtöttek, így például Winterl Jakab (1739-1809), és Sadler József (1791-1849).
Budapest növényvilágának a gazdagsága sokak számára közismert, de talán kevesen tudják, hogy milyen értékek tűntek el a fővárosból és környékéről az elmúlt több mint száz esztendőben.
A Kispest közelében fekvő szikes puszta volt az egyetlen ismert termőhelye a magyar mézpázsitnak. Nem több mint ötven herbáriumi példány maradt belőle, itteni kipusztulása óta sehol a világon nem került elő.
A budai részek láprétjei közül a botanikusok Mekkája volt az óbudai lőpormalom környéke, hazánkban itt találták meg először a méhbangót.
Ugyancsak nevezetes helyek között számon tartott a lágymányosi Duna part, ahol a sziksófű és a törpe gyékény élt, élőhelyének tönkretétele miatt pedig végérvényesen kipusztult hazánkból.
Megsemmisültek a Rákos-patak menti homoki- és láprétek, az úgynevezett Rákos mezeje. Itt tizenöt kosborféle társaságában az összes hazai nősziromfaj előfordult. A kosborok közül olyan ritkaságok fordultak itt elő, mint a poszméhbangó, a zöldike továbbá a széleslevelű ujjaskosbor. Élt itt mocsári kardvirág is.
A feltöltött dunai morotvák közül minden bizonnyal a pesti oldalon a Városliget mocsara volt a legértékesebb. Ligeterdejében téltemető, zsombékjai között olyan országos ritkaság, mint a hagymaburok élt! Az első hazai lelőhelyén itt a Városligetben akadtak rá 1840-ben, amely valószínű már a 20. század beköszönte előtt kipusztult.
Élt egy eurázsiai elterjedésű, magashegyi orchidea a főváros közelében a Visegrádi-hegységben az egylevelű lágyvirág, melynek jelenleg nincs ismert hazai lelőhelye.
Budán a János-hegy, Zugliget, Szabadság-hegy tölgyesiben fordult elő hazánk legszebb növénye a boldogasszony papucsa, de tenyészett itt nagy számban szarvasbangó is. A papucskosbor pusztulást a virágszedő kirándulok okozták, szerencsére néhány tő szarvasbangó napjainkra is fennmaradt.
Az év madarának nyomába eredtek a szakértők
Az MME munkatársai a kerecsensólymok helyzetét próbálják jobban megérteni.
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
