Telelő bajszos sármányok
A téli időszakban évről-évre megjelennek a Tapolcai-medencében és a Keszthelyi-hegységben a bajszos sármányok (Emberiza cia).
E szépséges sármányt már korábban megfigyeltük a Tátika várrom melletti, karsztbokorerdő szegélyében ekkor egy hím egyede mozgott a Keszthelyi-hegységben. Az utóbbi megfigyeléstől nem messze, légvonalban talán 6 kilométerre, a sümegi Várhegy déli oldalán molyhos tölgyes, bokros állományban nagy örömömre két példányát láthattam.
A fenti területeken költési időben még nem sikerült megfigyelni a bajszos sármányt, de az a tény, hogy fiatal madarakat is észleltünk a Halápon, valószínűsíthető itteni költés jelei lehetnek.
A faj országos állományát 400-600 párra becsülik az ornitológusok. A legnagyobb összefüggő állománya az Aggteleki-karszt egy bizonyos területén található.
A madár, a hazánkban költő sármányfajok közül, a legszebb tollruhájú sármányfaj. A hím fején, szürke alapon fekete sávok húzódnak, teste vörhenyes alapon barnával csíkozott. A rejtetten mozgó madárra, leginkább jellegzetes „cia” hívóhangja alapján figyel fel a szemlélődő, amely után a tudományos, latin nevét is kapta.
Melegkedvelő madárfaj, ezzel magyarázható a Tapolcai-medencében való előfordulása. A mediterrán országokban kifejezetten gyakori költőfaj. Kedvelt élőhelyei a hegygerincen végighúzódó cseres-tölgyes vagy molyhos tölgyes erdőfoltok. Télen a gyommagvak, és fűfélék magvaival táplálkozik. Költését hazánk területén csak az ’50-es években sikerült bebizonyítani. A pároknak a költési időszakban viszonylag nagy területre van szükségük.
Fokozottan védett madárfaj, amelynek a természetvédelmi értek 100 000 forint.