Falkavezérré tesz a toxoplasma

A Toxoplasma gondii-t gyakran nevezik tudatbefolyásoló parazitának, mivel képes megváltoztatni a fertőzött viselkedését úgy, hogy a saját terjedését ezzel elősegítse, még akkor is, ha ebbe a hordozó belepusztul. Közismert ma már, hogy a toxoplasmás egerek, patkányok nem félnek a macskától, ember esetében pedig találtak összefüggést a toxoplazmózis és a vállalkozó kedv, vezetői hajlam, kockázatvállalás tulajdonságaival, de a túlzott merészségből adódó közlekedési balesetekkel is. A Science beszámolt róla, hogy nemrégiben újabb faj csatlakozott a toxoplasma miatt megváltozott viselkedésű emlősök közé: ő a farkas

A Yellowstone Nemzeti Park nemcsak fantasztikus tájáról és élővilágáról híres kirándulóhely, hanem igen komoly tudományos kutatások színhelye is. Nem véletlen hát, hogy amint kiderült, a park egyes farkasai hordozzák a parazitát, két kutató lecsapott a lehetőségre: elhatározták, hogy megvizsgálják, vajon náluk is kialakul-e valamilyen viselkedésváltozás a parazita hatására. Az eredményeket a Communications Biology folyóirat közölte.

A kutatók több mint negyedszázad farkasmegfigyelései s egészségügyi adatai átvizsgálásával kezdték, emellett felmérték a pumák helyzetét is – a macskafélékben képes szaporodni a parazita, míg a többi állat köztigazda. Kiderült, hogy azok a farkasok, amelyek a pumában gazdagabb területen éltek, nagyobb valószínűséggel voltak toxoplasma-fertőzöttek, mint távolabbi társaik, feltehetően a pumák ürülékétől fertőződtek meg. Amikor a kutatók az adatokat a terepi megfigyelések adataival is kombinálták, kiderült, hogy a fertőzött farkasok sokkal gyakrabban váltak falkavezérré, mint egészséges társaik! Néhány esetben a vezér vállalkozó kedve, kockázatvállalási hajlama hatására a falka különösen sikeressé vált.

Persze, ahogy a rágcsálóknál, vagy épp az embernél se veszélytelen a kockázatvállalás, úgy a farkasoknál is fennáll ez. A fertőzöttek könnyebben váltak közlekedési baleset áldozatává, vagy épp vadásztrófeává.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy a fertőzött hímek párzáskor megfertőzhetik a nőstényeket (ahogy a kutyák is), és valószínű, hogy hosszú távon a fertőzés okozta negatív hatások nagyobbá válnak, mint az előnyök. A Yellowstone farkasai amúgy is pengeélen táncolnak a túlélés érdekében, a kutatók szerint a parazita akár az egész itteni ökoszisztémára hatással lehet.

Kérdés, hogy a parazita számára mi az előnye annak, ha a farkas viselkedését átalakítja, hisz a parazita szempontjából a farkas szaporodási zsákutca. A kutatók szerint ezt az okot a múltban kell keresni. A jégkorban Amerika földjét óriási oroszlánok járták, amelyek könnyen lehet, hogy a farkasokra is vadásztak, s egy bátor, az oroszlántól nem tartó farkas könnyebben válhatott zsákmánnyá – ezzel pedig visszajuttathatta a parazitát ahhoz a fajhoz, amelyben már képes szaporodni. Manapság a farkasok nagy valószínűséggel nem tudják visszaadni a toxoplasmát a pumáknak még akkor se, ha a parazita hatására túl bátrakká és kíváncsikká válnak nagymacskákkal.