Hogy raktároz a mókus a trópusokon?

A mérsékelt égövön a mókus az avarban, faodvakban vagy a talaj üregeiben raktároz magának eleséget, azonban a trópusokon e helyeken igen hamar megrothadna minden. Épp ezért a trópusi mókusoknak más stratégiát kell választaniuk, ha a jövőjükre gondolnak.

Egy nemrégiben elvégzett megfigyelés-sorozatban kínai szakemberek feltárták, miféle trükköt is alkalmaz a Hajnan szigetén élő két kis termetű repülőmókus (Hylopetes phayrei electili és Hylopetes alboniger – nyitóképünkön) az élelemraktározáshoz. A kutatás egyelőre csak preprint formában olvasható, vagyis még vár a hivatalos folyóirati közlésre.

A mókusok a fák elágazó gallyvilláiba helyezték el a makkot, és más, általuk fogyasztott terméseket, ám ahhoz, hogy ne essenek ki onnan, meg is faragták őket. Az elhelyezés irányának megfelelően vagy körbe, a termés kerületébe rágcsáltak egy kis vájatot, vagy annak végeibe, egyenes vonalút, hogy a résbe illeszthető ágacskák stabilan tartsák a termést. A vájatok néhány milliméter mélyek és szélesek voltak, az adott ágacska méretének megfelelően.

A mókusok a terméseket adó fáktól nem túl nagy, 10-25 méteres távolságban építették ki raktáraikat, általában kisebb termetű növényeken, az aljnövényzetet alkotó bokrokon. A makkokat tartó gallyak mérete és a makk kerületébe rágott vájat egyértelmű összefüggést mutatott, és összefüggés volt abban is, hogy milyen növényen tárolták a termést, s melyik típusú makkféléről volt szó, ezek mind-mind befolyásolták a vájatok elhelyezkedését, mélységét, szélességét. Úgy tűnt, a mókusok arra is ügyeltek, hogy ne rágjanak túl mély vájatokat, mert ezzel megkönnyítették volna a gombabetegségek dolgát, ami miatt ehetetlenné vált volna az elrejtett termés.

A felmérésekből kiderült, hogy a magvak jó része megőrizte frissességét, ám az egy évnél régebben elrejtetteket megtámadták a rovarok, megromlottak, vagy megették az egerek.
Azzal, hogy a mókusok a termést adó fától távolabb építették ki raktáraikat, az ezekből a földre pottyant és kikelt magvak az adott fafaj szaporodását is segítették, vagyis a mókus e szokásával erdészként, ökoszisztéma-mérnökként is viselkedett, hasonlóan a nálunk élő szajkókhoz. Emellett a raktárként szolgáló bokrok ökológiai szerepét is kiemelte a vizsgálat, hangsúlyozva, hogy az aljnövényzetet általában nem szokták fontosnak tartani egy-egy erdő életében, ám e példa is mutatja, hogy mégis jelentős feladata van.

Érdekes módon a két, most vizsgált repülőmókus más délkelet-ázsiai élőhelyéről nem jeleztek eddig hasonló viselkedést, a kutatók szerint a hajnani környezeti körülmények hatására alakulhatott ki e szokás az állatok körében.