Szavazhatunk az Év természetfotósa közönségdíjára
A szavazás 2022. december 1-jén indul, és 2023. február 2-ig tart.
A Londoni Természettudományi Múzeum évente megrendezi az Év természetfotósa (Wildlife Photographer of the Year) versenyt, amely a világ legrangosabbja, s a 25 kiemelt kép közül a közönség is kiválaszthatja kedvencét. Szavazni ezen a linken lehet.
Idén, vagyis az 58. alkalommal összesen 93 ország 38575 felvétele érkezett a versenyre, ezekből a zsűri által választott nyertesekkel együtt kiállításra kerül a közönségszavazáson az öt legtöbb támogatást kapott kép is. „Igazi kihívás lesz kiválasztani ezekből a fantasztikus felvételekből a kedvencünket, mivel mindegyik olyan, életteli történetet mesél, ami bolygónk problémáihoz kapcsolja az embereket. Kíváncsian várjuk, e képek közül melyik lesz a kiválasztott kedvenc!” – mondta Dr. Douglas Gurr, a múzeum igazgatója. A verseny és a kiállítás fő támogatója 2014 óta az Ørsted, a zöld energia éllovasa.
Nézzünk egy kis ízelítőt a 25 képből!
Chloé Bés a japán Hokkaido szigetén készítette felvételét a bering-tengeri sirályról. A madarak Rausu kikötőjében gyülekeztek és várták a visszatérő halászhajókat, eközben némelyik leszállt, így születhetett meg a minimalista felvétel. E sirályfaj csőrének alsó felén a vércseppre hasonlító folt felnőtt korra fejlődik ki; egyrészt az állat egészségi állapotát tanúsítja, másrészt a fiókák e pontot csipkedik, s ennek hatására adja át a szülő a begyében hozott eleséget.
Igor Altuna egy leopárdot és a szájában tartott zsákmányt, egy kinda páviánt mutat be Zambiában készült felvételén. A nagymacska ugyan megölte a pávián anyát, annak a kölyke azonban még így is az elpusztult anyjára csimpaszkodik. Igor figyelte a leopárdot, amint az komótosan hazasétált a zsákmánnyal saját kölykéhez, a kis leopárd több mint egy órán keresztül „játszott” a majomkölyökkel, aztán megölte azt. Egészen úgy festett, mintha szándékosan vitt volna élő zsákmányt kicsinyének a nagymacska, hogy ezzel vadászleckét is adjon neki egyúttal.
Richard Flack kamerája elé bóbitás gyöngytyúkok kerültek a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban. A csapatosan élő madarak általában elmenekülnek az ember közeledtével, most azonban a szokásosnál bátrabbakkal találkozhatott a fotós, és csipegetés közben tudott róluk fényképeket készíteni. Az egyik madár elkezdte egy társa fejét és fülét vakargatni csőrével, mire az alany pár pillanatra mozdulatlanná vált, mintha csak azt jelezte volna „nagyon jó, ott vakard még kicsit”. Ritkaság, hogy e madarak arckifejezését is meg lehet örökíteni!
Sam Rowley az etióp Harar külvárosában távirányított kamerával fotózta a foltos hiénát. A kamerát egy autók által elütött állat teteme közelében helyezte ki, ahol a helyi hiénaklán legalacsonyabb rangú tagja került lencsevégre, a klán többi tagja a távolban látható az úton. A városok külterületeit ingyenes köztisztasági alkalmazottként takarítják a hiénák, megszabadítva a tetemek jelentette fertőzési gócoktól az embert. Ennek köszönhető, hogy a lakosság is tűri az állatok közelségét, sőt, néha még maradékokat is kapnak a mészárszékekről.
Claudio Contreras Koob az állatoktól tisztes távolságban, az iszapban hasalva készítette felvételét a Yucatán-félszigeten, a Ria Lagartos Bioszféra-rezervátumban, a karibi flamingók egyik szaporodási helyén. Június volt, a fiókák már elhagyták a fészkeket, és a felnőtt madarak felügyelte „flamingóbölcsődékben” gyűltek össze. Amikor néhány kíváncsi fióka elindult a fotós felé, a felnőttek finoman visszaterelgették őket a csoportba.
Sebastian Kennerknecht kameracsapda segítségével tudta megörökíteni a házimacskánál mintegy kétszer nagyobb afrikai aranymacskát, amely igencsak rejtett életmódú ragadozó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világon eddig összesen csak öt nagy felbontású fotó készült az állatról természetes környezetében! A most bemutatott fotó az ugandai Kibale Nemzeti Parkban született.