A gepárdok világnapja – december 4.

A vadonban alig 7500 gepárd (Acinonyx jubatus) maradt mára, a sportautóhoz hasonló gyorsulású ragadozót, sok más macskaféléhez hasonlóan a kihalás fenyegeti. A gepárdok 1-1,5 méteres testhosszú, akár 70 kilósra is megnövő nagymacskák, amelyek azonban nem tudnak üvölteni, ahogy az oroszlánok, ám a házi macskához hasonlóan dorombolnak. Nem tudják visszahúzni karmaikat – ez nagyban segíti őket a vadászatban, ugyanis így a futáskor stabilabbak a lépései, s ezzel gyorsabbá válik az állat. Hosszú farkát az irányváltásoknál használja, ez segíti egyensúlya megtartását, miközben cikkcakkban robog a menekülő zsákmánya után.

Nappal vadászik, látása kiváló, a szeme alatti jellegzetes fekete csík is ezt segítheti, így kevesebb fény verődik az állat szemébe, vagyis a ragadozót nem vakítja el a nap. Talán kevésbé ismert, az egyöntetű fekete pettyei alatt a bőre is fekete, vagyis a bőr fekete foltjaiból nő a fekete szőre. A kölykök nyakán és hátán felálló, sörényszerű szőr pedig arra szolgál, hogy jobban beleolvadjanak a szavanna száraz, füves tájába, ezzel eltűnjenek a lehetséges ragadozóik, mint a hiénák vagy az oroszlánok elől.

A gepárd afrikai nagymacska, de egy alfaja Iránban honos, ez az ázsiai gepárd, amelynek csak mintegy tucatnyi vad egyede él, de még a legoptimistább becslések szerint se lehet ötvennél több. Az ázsiai alfaj evolúciója során jóval szélsőségesebb éghajlathoz alkalmazkodott, mint az afrikai.

Az 1900-as évek elején még százezer gepárd élhetett a becslések szerint, mára nemcsak a létszámuk, de az élőhelyük is vészesen összezsugorodott. A legfőbb veszélyek, amelyek e fajt fenyegetik: az élőhelyvesztés, az emberrel való konfliktus, illetve az illegális állatkereskedelem. A világnap ezen veszélyekre kívánja felhívni a figyelmet.