Lámák napja – december 9.

A tevefélék őse 40-50 millió éve Észak-Amerikában alakult ki, minden mai teveféle innen ered, így a lámák is. Mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak végén, a megafauna kihalása után a lámák váltak Dél-Amerika uralkodó növényevőivé, és 4-5 ezer éve háziasították is Dél-Amerika őslakói.

Teherhordóként alkalmazták őket a gyakran nehezen járható hegyi utakon, gyapjukból mindmáig kiváló fonal készül (bár az alpaka adja a jobb minőségű, finom szálú gyapjút), és a húsukat is szívesen fogyasztják. Trágyájukat kiszárítva tüzelőként használták, de a termőföld javítására is megfelelt. Teherhordó lámák nélkül a különböző régiók termékei nem juthattak volna messzire! Mivel kiváló vészjelző, terület őrzésére is alkalmas, hangos kiáltásával jelzi a betolakodókat. Barátságos és nyugodt természete miatt még terápiás állatként is alkalmazzák!

A láma akár 25-30 évet is élhet, 1,7-1,8 méter magasra nő (fejéig mérve), testtömege 130-200 kiló közt lehet, kicsinyeik 11 havi vemhesség után 9-14 kilósan születnek, s fél óra elteltével már lábra is állnak. Jelenleg mintegy 7 millió láma él Dél-Amerikában. Vad rokonai a guanakó (feltehetően ez volt a láma őse), a vikunya, kisebb termetű, szintén háziasított rokona az alpaka. Mivel mindegyik dél-amerikai teveféle képes egymással szaporodni, kereszteződni, a háziasítás genetikai háttere nem túl könnyen vizsgálható. Míg a vad fajok jórészt barnás és fehéres színűek, a háziasítottak rengeteg színváltozatban, mintával léteznek.

Az Andok hegyei közt élő ajmara indiánok szerint az égi láma az óceán vizét issza és esőként lehulló vizeletével adja a vizet az embereknek. A legenda egy változata szerint a láma azért issza az óceán vizét, hogy így az ne árassza el a földeket, s így megmenti az embereket a vízfogyasztásával. Az inka mitológiában egy, a pásztorok által tisztelt lámaistenség vigyázta az állataikat, ez az istenség a nálunk Nagy Kutya néven ismert csillagképben látható az égen.

Egy másik inka legenda szerint a mi Skorpió csillagképünk Yacana, egy lámaanya, a Dél Keresztje pedig a kicsinye. Egy legenda szerint ősidőkben egy láma az álmodta, hogy jön a világ vége, az óceán ki fog önteni a partra és elárasztja a földet, az állat eztán azt javasolta a pásztornak, hogy néhány napi élelemmel meneküljenek a hegyekbe. A láma és a pásztor is a hegyekben élték túl, hogy az óceán kiöntött – ez talán egy ősi cunami emléke lehet?

Az bizonyos, hogy a lámák fontos részei voltak az őslakos mitológiának és kultúrának, a legendákon túl tárgyaik is bizonyítják ezt. A láma az inkák legfontosabb áldozati állata is volt.

Talán a legismertebb tulajdonsága a köpködés: ezt leginkább fajtársaival szemben alkalmazza, rangsor megállapítása, vetélkedés vagy elégedetlenség miatt. Az emberre akkor köp, ha egyrészt túl közeli a kapcsolata vele (fajtársának tekinti), másrészt, ha az ember túlzottan megterheli vagy bántja. A már vemhes nőstények a hímeket köpködik le, ha azok párzani akarnak velük.