A hangyabolyok titkai
Gyermekként mindig csodálkozva néztem a telkünk kivágott akáctuskóin létrejött méretes hangyabolyokat. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen érdekes életközösségnek adnak otthont.
Később az Alpokban kirándulva, gyakran láttam ennél jóval termetesebb bolyokat, amelyeket az erdei vöröshangyák (Formica rufa) építenek az égbetörő hatalmas lucfenyvesek árnyékában. Megfigyelhetjük a csoportosan közlekedő hangyákat, akik végeláthatatlan sorokban a fenyőtűt, apró gallydarabokat és mohát hordanak a hangyaboly felé.
A 6 mm hosszú hangyák rovarokkal, lárvákkal és főképp hernyókkal táplálkoznak, a földalatti fészkeikben háromszázezren is élnek. Ezek a hatalmas bolyok, amelyek a másfél méteres magasságot is elérhetik hosszú, kitartó munkával készülnek. A boly fölé hordott növénydarabok védenek az időjárás viszontagságai ellen, de még a harkályok ellen is. A halom gyakran a korhadó fatörzs körül épül meg, így a hangyáknak könnyebb a korhadó fába vájni a boly felső rétegeit.
A föld alatt valami csodálatos építményrendszer látható: alagutak, kamrák, ivadékbölcsők és élelmiszerraktárak. A fészek belsejéből a dolgozók folyamatosan kihordanak mindent a felszínre szárítani, ami a több ezer hangya lélegzetétől átnedvesedett. Hideg időjárás eseték óvintézkedéseket hoznak: a hangyák gallyakkal torlaszolják el a nyílásokat.
Magyarországon a hangyabolyok védelmet élveznek, így azok károsítása természetvédelmi bírságot von maga után.