Szabóméhek gondosan bélelt bölcsői

Ezt a precíz munkát a szabóméhek (Megachile sp.) végzik. A fészkeiket kipárnázzák az orgona, fűz vagy rózsa leveleivel. A nőstény – amelyet könnyű megkülönböztetni a mézelő méhtől, hiszen a virágport gyűjtő kosár a potrohán található – a kiválasztott levélből ovális alakzatot vág ki, majd ezt a rágójával összehajtogatja, lábai közé fogja, majd elrepül a mező vagy erdő szélén álló fákon lévő keskeny, mély odúhoz, ahol fészke található.

Megachile inermis

Forrás: Inaturalist

A méh az odú fenekére helyez egy darabkát az összegöngyölt levélből, a többivel pedig a fészek falát béleli ki. Munkájának soron következő része, hogy a fészek alját nektárral és virágporral feltölti a lelendő lárva részére, majd lerak egy petét, és megtermékenyíti azzal a hímivarsejttel, melyet még párosodáskor raktározott el.
Ezt követően az elkészült bölcsőt sodort levéldarabokkal lezárja, és nyálával betapasztja. Ennek elkészültével a szabóméh az egész műveletet megismétli. A következő bölcső az első tetejére épül, aprólékosan így folytatja tovább, mindaddig, míg tíz vagy tizenöt bölcsővel a fészek meg nem telik.

A legalsó bölcsőkben lévő petékből nőstények lesznek, a felsőkben lévőkből pedig, melyek a bejárathoz közel esnek és nincsenek megtermékenyítve, ezekből hímek fejlődnek ki.
A bölcsők faodvakon kívül készülhetnek épületek réseiben, földalatti járatokban is.
Száraz, odvas fából ma már egyre kevesebb van, pedig a méheknek nagy szükségük van rájuk. Kertünkben is tudjuk segíteni szaporodásukat, például rovarhotel kihelyezésével, így pártfogolhatjuk őket lakóhelyünkön.