A sötétség kedvelői
A denevérek a sötétség beálltával kezdenek el vadászni, így az ember szeme elől, rejtve vannak. Váratlan helyeken, elhagyott pincék falán, padlások gerendáin, barlangok üregeiben találkozhatunk velük össze, a szárnyaikkal beburkolózott, fejjel lefelé csüngő alvó denevérekre.
A patkósorrú denevéreknek idehaza három fajuk fordul elő, jellemző rájuk a tömpe orr, a szemük között pedig egy jellegzetes bőrlebeny látható. Leggyakoribb fajuk a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros). Bundájuk színe szürkésbarna a hasuk oldala világosbarna. Fülük testükhöz képes nagy. Tápláléka éjjeli lepkékből, nagyobb testű bogarakból áll. A zsákmányát nem a levegőben fogyasztja el, elszállítja egy olyan helyre ahol kényelmesen megeheti. Ha a talajt vastagon borítják rovarvázak, kitintörmelékeket, akkor biztosak lehetünk, hogy denevérek laknak a közelben.
A rokon fajnak, a nagy patkósdenevérnek a szárnytávolsága reptében 40 cm, míg a kis patkósdenevéré 20 cm. Mikor az éjszakák hűvösre fordulnak és a táplálékukat jelentő repülő rovarok eltűnnek, a denevérek, a téli szállásukat jelentő, barlangokba húzódnak be. Ezeket általában az első meleg tavaszi napokon hagyják el március-április fordulóján.
Nyáron a hímek és nőstények külön élnek egymástól. Az anyák úgynevezett szülőkolóniákba tömörülnek, az erre alkalmas templomtornyokban, zavartalan régi épületek padlásain hozzák világra kicsinyeiket. A kölykezés a nyár első felére esik, a nőstények mindig egy utódot hoznak a világra. A kölykök az anyjuk szőrzetébe kapaszkodnak.
A hímek nagy része bányák hűvös tárnáiban, barlangokban töltik a nappali órákat.
A kis patkósdenevér védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.