A rénszarvas különleges szeme

Glen Jeffrey, a University College London (UCL) idegtudománnyal és a látással foglalkozó professzora hosszú évek óta kutatja a rénszarvasok e különleges képességét, nemrégiben a The Conversation-nek számolt be az eredményeikről.

Biztos, hogy már mindannyian láttunk valamilyen állati szemet a sötétben ragyogni, akár egy macskáét, akár valamilyen éjjeli életmódú vadállatét, például egy erdőn átvezető út során, autóból. Ez a ragyogás annak köszönhető, hogy az állat szemében egy fényvisszaverő réteg, az ún. tapetum lucidum található. Ez amolyan beépített éjjellátóként üzemel, a segítségével a szem hátuljából is visszaverődik a retinára a beérkező kevéske fény, így a környezeti fényviszonyokat e tükörréteg felerősíti. Ennek köszönhetően lát jól a macska vagy a róka a sötétben. Az emlősök nagy többségénél zöldbe hajló aranyszínű e tükröző felület, és sosem változik a színe. Maga a felület az emlősök evolúciójának korai időszakából ered, amikor az emlősök elsöprő többsége éjszakai életmódú volt még.

Jeffrey kutatásait az indította el, hogy egy napon csomagot kapott egy norvégiai vágóhídról, a csomagban pedig rénszarvasok preparált szemei voltak, két üvegben: az egyiken téli, a másikon nyári felirat szerepelt. Hatalmas meglepetésként érte, hogy a két évszakban eltérőek voltak a szemszínek! Míg a nyári a szokvány aranyszínt mutatta, a téli kék volt. A rejtély megoldásához a kutató néhány társával a norvég Tromsø sarkvidéki városába utazott.

A sarkvidéki tél nem egyszerűen sötét, hanem valami egészen mély kék. A rénszarvas szemében a tapetum lucidum tükörrétege egész egyszerűen ehhez a színhez alkalmazkodott. A kék fényviszonyokban a szemben lévő tükrözés a kék színnek megfelelő fotonokat tudja a leghatékonyabban visszaverni, mivel vörös vagy sárga híján ezekkel nem sokra menne az állat.

A rénszarvas nem csupán a kék, hanem az ultraibolya fényt is képes érzékelni – ez szintén a sarkvidékre jellemző, e régiókban bőven meglévő, ám az ember számára nem látható fény. A kutatók úgy vélik, hogy a téli kék fényvisszaverésénél is fontos az ultraibolya visszaverése.

A tapetum lucidum mikroszerkezetének vizsgálata arra mutatott rá, hogy a rénszarvas vizes közegben lévő kollagénrostokból álló felületének egyes rostszálai közti távolság változik a két évszakban. Nyáron távolabb helyezkednek el a rostok, és ez a hosszabb hullámhosszúságú fény visszaverésének kedvez, míg télen közelebb húzódnak egymáshoz a rostok, és ez a kék rövidebb hullámhosszának kedvez.

A rénszarvas e módon képes nyomon követni a főbb ragadozói, mint a farkas mozgását, így észlelheti a közelgő veszélyt a sötét téli hónapok alatt is. A jegesmedve azonban egy másik „optikai” trükk révén ezt a problémát sikeresen megoldotta: bundája egyes szőrszálai vezetik a fény UV összetevőjét, így az nem verődik vissza a bundájáról, hanem elnyelődik abban. Ez teszi lehetővé, hogy a remek „éjjellátóval” felszerelt rénszarvast is sikeresen el tudja kapni.

Egyelőre a rénszarvas az egyetlen állat, amelyről kiderült e különös tulajdonság, de a kutatók nem lennének meglepve, ha más sarkvidéken élő állatnál is létezne valami hasonló évszakos változás.