Fakuszok a téli erdőben

A téli kirándulások alkalmával megfigyelhetjük amint a cinegék vegyes csapatban röpködnek az erdőben. A domináns faj a széncinege, hozzájuk társul a kék- és barátcinege, az őszapó, csuszka, sárgafejű királyka, és a fakuszok.

E utóbbinak Európában két faja él, a magasabb tengerszinten fészkelő hegyi fakusz (Certhia familiaris) és a alacsonyabban fekvő erdőket kedvelő rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla).
A téli kóborláson azonban a vegyes csapatban megjelenik a hegyi fakusz is, akár az ártéri ligeterdőben a folyók mentén, akár a telepített lucosokban, erdei fenyvesekben járunk. Terepen a két faj elkülönítése igen nehéz, a legbiztosabb, ha a hangjukat figyeljük. A hegyi fakusz folyamatosan hallatott, egymás közötti kapcsolattartó hangja a magas, vékony „sriih” hang, míg a rövidkarmú fakusz többször ismételt enyhén gyorsuló ütemben „tűt-tűt-tűt-tűt” hangon szól. Abban az esetben, ha alkalom nyílik egy jó távcső segítségével megfigyelni a madarat, láthatjuk hogy a rövidkarmú fakusz csőre valamivel hosszabb, a hátulsó karma rövidebb a rokon fajnál.

A fakuszokra jellemző, hogy csavarvonalban haladnak a fák törzsén felfelé, ha egy bizonyos magasságra elértek ezt a műveletet folytatják alulról haladva a törzsön egy másik fára repülve. Táplálékukat, amelyek apró rovarok, ízeltlábúak, lárvák, peték, a kérgek alól, a repedésekből szedik ki mesterien, erre a célra specializálódott vékony hosszú csőrükkel.

A téli időszakban készíthetünk számukra fészekodúkat. Elkészítésük nagyon egyszerű. A fakuszodú két, egymással derékszöget bezáró 40×10 centiméteres deszkalapból áll, amelyeket fenékkel és tetővel ellátunk. A deszkalapok felső harmadában kétoldalt egy-egy 5 cm hosszú, 2-3 cm széles bejárónyílást vágunk. Az odút tölgyerdőkben célszerű kihelyezni, nyitott oldalával szorosan a fatörzs oldalához rögzítve egy drót segítségével. Tavasszal ellenőrizzük, hogy elfoglalta e lakója a költőalkalmatosságot.
Védett madarak, a természetvédelmi értékük 25 000 forint.