Vaddisznókondák és babos utódok

A késő ősz az elmúlás, a zimankós napokra való felkészülés időszaka az erdőn, azonban még ilyenkor is akad olyan, akit a szenvedély fűt, hiszen november végén, december elején kezdődött a vaddisznók násza, a búgás.

Sokan tisztában vannak azzal, hogy a disznófélék milyen intelligens állatok, ebből adódóan szociális életük is igen kifinomult. A kondák gyakorlatilag nagy családok, melyet általában egy idősebb koca vezet, az előző évi, már felnőtt „lányaival”, azok malacaival.
A kansüldők, ahogyan elérik az ivarérettséget különválnak a kondától, és vagy külön csoportot alkotnak, vagy magányosan járják tovább a sűrűt. Az ilyen magányos, már korosodó disznókat nevezi a vadásztársadalom remete kanoknak. Ezek a rutinos öregek már igazán nehezen közelíthetőek meg, így vadászatuk is sok kihívás.

A kocából és utódaiból álló konda összetartását jól példázza az, hogy ha esetleg valamelyek malac elárvul, magukhoz veszik és felnevelik. A vaddisznók bár mindenevő állatok, így elfogyasztják a dögöket is, saját konda tagjaik elhullott maradványait messze elkerülik.
A szarvasfélék nászától eltérően az úgynevezett búgó, vagy görgő hangot a kocák (tehát a nőiivar egyedei) hallatják, felkeltve ezzel a kanok érdeklődését. Akik ilyenkor a hormonok és felfokozott izgalmi állapot következtében erősen nyálzanak. Agyaraik méretét fitogtatva egymással acsarkodnak, sőt komoly összecsapásokra is sor kerül. A harcok során messziről egymásnak futnak, majd agyaraikkal igyekeznek megvágni a másikat, miközben körbe-körbe forogva taszigálják egymást.

A nászidőszak befejeztével, 115 nap vemhességet követően kezdődik meg a malacozás. A sűrűbe vackot készítő és elvonuló anyakoca meglehetősen agresszíven védelmezi utódait, így február-március hónapokban különösen érdemes elkerülni őket. Később sem érdemes soha sem a koca és malacai közé állni, mert az ilyen viselkedést egyből fenyegetésnek érezheti az anyaállat és támadólag léphet fel!

Babos utód

Érdekesség, ha lehetőségük van a házi sertés és a vaddisznó könnyedén szaporodik egymással, az így születő utódokat nevezi a vadásznyelv babos disznónak, mivel a megszokott barna sörték színébe házi disznóra utaló fehéres-rózsaszínes foltok vegyülnek. Ezeknek a foltos egyedeknek a túlélési esélyük a természetben ugyanolyan, viszont genetikailag rontják a vadonélő állományt.