A sarki ceteket a jegesmedvénél is jobban fenyegeti a felmelegedés

A sarkvidék sokkal gyorsabban melegedik bolygónk átlagánál, ennek hatására a sarki tengerekbe, a Jeges-tengerbe egyre több olyan faj kerül a délebbi vizekből, amelyek korábban sosem fordultak elő itt. Emellett az egyre csökkenő jégborítás az emberi tevékenység növekedését is eredményezi, az egyre hosszabb időn át jégmentes hajózási útvonalak révén.

A narválokról (amelyek csavart „szarvait” a vikingek az egyszarvú tülkeként árulták Európában) már kiderült, hogy a jeges medvénél is súlyosabb helyzetben vannak. Most a WARMM (Sarkvidéki cetek reakciója a felmelegedő óceánokra – angol betűszóval) nevű európai kutatás során azt vizsgálták meg, hogy e tengeri emlősökre miféle jövő vár. A felmérések arra utalnak, hogy nemcsak a viselkedésüket alakítja át a változó klíma, de az élettani funkcióikat is.

„Délkelet-Grönlandon az egész ökoszisztéma átalakulóban van, néhány sarkvidéki faj eltűnt, és számos atlanti, mérsékelt övi faj beköltözött” – mondta Mads Peter Heide-Jørgensen professzor, a kutatásokat felügyelő egyik szakember. Delfinek, orkák, barázdásbálnák, púpos bálnák érkeztek a grönlandi vizekre, s e változások hatására évente 700 ezer tonnával kevesebb hal jut a sarki emlősfajoknak, mint a rozmár vagy a narvál.

E sarki hideghez alkalmazkodó fajok magával a melegedéssel is kínlódnak, gyakran 40 centi vastag hájréteg védi őket a hidegtől, ám ez egyúttal akadályozza is őket pl. zavarás esetében a menekülésben. „Mintha télikabátban kellene lefutni egy maratont” – magyarázta a kutató.

A szakemberek különféle érzékelők és adatgyűjtők segítségével igyekeznek minél jobban megismerni a tengeri emlősök életében zajló változásokat, köztük még egy, az állat emésztőrendszerén áthaladó hőmérséklet-regisztráló kapszulával is, amely például jelzi, ha a cet táplálkozik.

Ismert az is, hogy a mindmáig vadászott narválok akár 40 km távolságból is meghallják a hajók zaját, s ha 5 kilométernél közelebbi hajóval találkoznak, mélyebbre merülnek úszáskor, s menekülőre fogják. „Tudtuk, hogy ijedősek, de nem gondoltuk, hogy ennyire” – mondta a professzor. A narválok a jégkor óta éltek e grönlandi régióban, s ha eltűnnek innen, többé már nem fognak visszatérni.

A változások jó indikátorai a tintahalak, amelyeknek 11 faja ismert e térségből, s a kutatók rajtuk keresztül is igyekeznek feltárni, milyen az aktuális helyzet a sarki tengerekben. A rövid generációváltás és a gyors szaporodás miatt ezek az állatok jobban alkalmazkodnak a pillanatnyi körülményekhez, ezért a vizsgálatukkal a sarkvidéki tengeri ökoszisztémát érintő változások jól mérhetőek.