Fenyőspárgák Japánból
A fenyőspárgák sápadt árnyalatú, nem fotoszintetizáló növények, amelyek a tápanyagaikat más élőlényektől csenik el.
A Kóbei Egyetem kutatói nemrégiben kiderítették, hogy egy korábban egyetlen faj két színváltozatának vélt, Japánban honos fenyőspárga voltaképp két különböző faj képviselőit jelenti.
A fenyőspárgák élősködő növények, és ez ugyan nem látszik első ránézésre, de a hangafélékhez tartoznak és az áfonya rokonai. A japán kutatók a Monotropastrum humile nevű, Kelet-Ázsiában elterjedt faj viaszfehér és rózsaszínű egyedeit vizsgálták meg, s arra jutottak, hogy a japánban élő rózsaszínű virágokat hajtó növény egy másik faj képviselője. Az új faj egyedeit először a Kagosima prefektúrában lévő Kirisima közelében találták meg, innen a neve: Monotropastrum kirishimense.
A rózsás virágú növényt hosszú időn át egyszerűen színváltozatként kezelték, ám egy kb. két évtizeden át tartó, az élőhely egészét átfogó vizsgálat felkeltette a gyanút. A Vietnámtól Japánig begyűjtött példányok genetikai elemzése egyértelműen elárulta: új fajról van szó, s a különbségek nemcsak a virág árnyalatában rejlenek. A legfontosabb talán a virágzási idejük: az új faj kb. másfél hónappal később virágzik, mint a korábbról ismert faj. Mivel ugyanaz a poszméh a beporzójuk, az eltérő virágzási idő teszi lehetővé azt, hogy a két növény megőrizze függetlenségét, vagyis ne keveredjenek egymással, s ne hibrideket hozzanak létre saját fajuk utódai helyett.
A gombák és a növények kapcsolata feltehetőleg a növényvilág szárazföldi megjelenéséig visszavezethető. A gomba képes a talajban lévő, a növény számára nem hozzáférhető formában lévő tápanyagokat kivonni s átadni a növényeknek – amelyek cserébe a saját fotoszintézisük során termelt tápanyagokkal, pl. cukrokkal viszonozzák ezeket. Ez a kölcsönösen előnyös rendszer a növények gyökerein és a gombafonalak közti összekapcsolódás révén működhet. A fenyőspárgák (Monotropoideae alcsalád) élősködők, s bár ezek is a talajban élő gombafonalakkal kapcsolódnak össze, ők maguk nem fotoszintetizálnak, így nincs mit adniuk a gombának.
Ez az egyoldalú viszony azt teszi lehetővé, hogy a fenyőspárgák a gombák tápanyagaiból csenjenek és azt a saját növekedésükre, szaporodásukra fordítsák. E különös parazitizmus további fordulata, hogy azok a gombák, amelyektől a fenyőspárgák tápanyagot lopnak, kapcsolatban állnak olyan növényekkel is, amelyek viszont adnak tápanyagokat a gombának. Ezzel gyakorlatilag a gombával becsületes viszonyt ápoló növény termelte tápanyagokból jut a fenyőspárgának is.
A japán kutatók szerint a két fenyőspárgafaj elkülönülése amiatt következhetett be, hogy eltérő gombafajokon élősködnek. E különös parazita növények nagy mértékben támaszkodnak azokra az ökoszisztémákra, jórészt öreg erdőségekre, amelynek részeként élnek, így különösen érzékenyek annak változásaira is. Ezen érzékenység miatt valószínűleg az újonnan azonosított, és a Journal of Plant Research szakfolyóiratban bemutatott faj is védelmet fog kapni.