Darvak és óriásalkák
Régen a természet bősége a mai állapotokhoz képest sokkal nagyobb volt, egyes állatfajok hatalmas tömegben népesítették be bolygónkat.
A Nagykunság Krónikájában az ezerkilencszázas évek elején még arról számolnak be, hogy szelíd darvakat tartottak alföldi baromfiudvarokon, megvédte a háziszárnyasokat, rendet tartott közöttük.
A darutoll a legények ékességének számított, olyan nagy értéket képviselt, hogy a 17. században egy forintot is megadtak egy szép darutollért, ekkor három és fél forintért már csikót lehetett a vásáron venni.
Sok nemesi család, település címerében szerepel a daru, bizonyítva, hogy régen nagy számban költött hazákban. Magyarországi költését 2015-ben és 2019-ben dokumentálták.
Grönland, Izland és az Amerika keleti partjain valaha óriási tömegben élt az óriásalka. Ez egy méteresre megnövő madárfaj, apró szárnyait a vízben való vadászatkor kamatoztatta, hihetetlenül manőverezett vele, a szárazföldön viszont esetlenül totyogott.
Észak pingvine néven vált ekkor ismertté, de nem rokona a pingvineknek. Nagyon sok egyede élt Új-Fundland környéki szigeteken, ennek a mérhetetlen gazdagságnak gyorsan híre ment a hajósok, utazók, halászok körében. Az óriásalka egy bizalmas, szelíd természetű madár lévén, könnyű prédájává vált az embernek, csónakokba terelve botokkal verték agyon őket. Prémjük, zsírjuk, pehelytolluk nagy értéket képviselt, tonnaszám kereskedtek vele, de a tojásaik is erre sorsra jutottak. A faj olyannyira megritkult, hogy az utolsó kolónia Izland előtti sziklaszirten volt, amely 1830-ban a tengerbe süllyed, ekkor a madarak Eldey-szigetre költöztek át. Azonban hamar híre ment, hogy a faj kipusztulóban van, így még nagyobb értéket képviselt a gyűjtők, vadászok körében. Így 1852-ben ölték meg az utolsó párt. Napjainkban 24 csontváz, 80 kitömött madár és tojásgyűjteményekben fellelhető 80 tojása árulkodik a faj létezéséről.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Madarak terjesztik Új-Zéland egyes gombáit
A szarvasgombaféléket és néhány hasonló fajt világszerte emlősök terjesztik, ám Új-Zélandon nincsenek őshonos szárazföldi emlősök.
Ennek köszönhetjük a kaktuszok sokféleségét
Feltárták, miként alakult ki a kaktuszok alakban és méretben is igen változatos világa.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
