Jelentősen nőtt a parti kea létszáma
A parti kea Új-Zélandon őshonos, nagy termetű és hosszú életű papagájfaj, amelynek északi szigeti alfajának egyedszáma növekedésnek indult.
Az északi szigeti parti kea (Nestor meridionalis septentrionalis) hosszú távú megfigyelési programja arról árulkodik, milyen hatása van a szigetre behurcolt idegenhonos fajok féken tartásának. Mivel e madár üregekben, odvakban fészkel, különösen nagy veszélyt jelent számára a patkány, az egér, a menyét, vagy a rókakuzu, ezek mind a madár tojásait és fiókáit pusztítják.
A Pureora Forest Park természetvédelmi területén az elmúlt 20 évben a parti kea állománya közel megnégyszereződött, a szakemberek szerint részben annak köszönhetően, hogy sikeres a a rókakuzu és a menyétfélék létszámcsökkentése. Míg 2000-2007 között a keák száma négyzetkilométerenként 0,5 volt, 2020-ra 2,3-re emelkedett.
Az állomány éves alakulását számos külső tényező befolyásolhatja, így az időjárási események, amelyek egyedi torzító hatását csak a hosszú távú, évtizedeken át tartó megfigyelésekkel lehet kiküszöbölni. Csak így lehet kideríteni, hogy valójában mi történik a madárfajjal, s mik azok az ökológiai okok, amelyek befolyásolják a faj sorsát.
A parti kea esetében ismert volt az összefüggés az idegen eredetű ragadozóik létszámával, amely pedig összefügg azzal, hogy a különböző déli bükkféle fák tömeges termésérlelése hogyan zajlik. E fák néhány évente az átlagosnak többszöröse mennyiségű virággal és terméssel járulnak hozzá az élővilág élelemellátásához, ezzel azonban a parti kea ellenfeleit is hizlalják. A megnövekvő rágcsálólétszám miatt megnő a menyétfélék létszáma, amely aztán együtt jár azzal, hogy több parti kea válik áldozattá. Ahol tehát sok az ellensége, ott hiába válik tömegessé a parti kea számára elérhető élelem, mégis csökkenni fog az állat létszáma.
A felmérések most azt mutatták, hogy a megfigyelt területen, ahol hatékonyan tudták csökkenteni az idegenből behurcolt ragadozók számát, ott a tömeges termésérlelés idején nagyobb mértékben nőtt a parti kea létszáma is, hisz ilyenkor a tápláléka vált könnyebben elérhetővé, de nem lett nagyobb a madárra leselkedő veszély.
A kutatók szerint bár most csak egy területen összesítették a felmérési adatokat, másutt is hasonlóak lehetnek a változások, ahol sikerül féken tartani az inváziós ragadozókat. A parti kea északi szigeti alfaja ennek köszönhetően egyre jobb helyzetben van, ám a déli szigeti alfajra még sötétebb jövő vár. Az egyelőre nem világos, hogy a klímaváltozás milyen hosszú távú hatással lesz majd a fajra, az azonban ismert, hogy a fák tömeges termésérlelési időszakait megzavarja.