Veszélyben a lantmadár hangutánzása
Az ikonikus madár az élőhelye beszűkülése miatt elveszíti éneke és az utánzott hangok sokféleségét.
Valószínűleg a világ egyik legjobban ismert utánzó művészei a lantmadarak, a Nyugat-Sydney-i Egyetem kutatói a vörhenyes lantfarkúmadár (Menura alberti) esetét vizsgálták meg. Kiderült, hogy azok a madarak, amelyek nem egybefüggő, feldarabolódott élőhelyen laknak, kevesebb más állat hangját utánozták, mint a nagy, egybefüggő erdők lakói.
„A kisebb repertoár azt sejteti, hogy a töredékes élőhelyen kevesebb, és egymástól jobban elkülönült madár él. A fragmentált élőhelyeken csökkenő kulturális sokféleségük azt is jelezheti tehát, hogy e helyszíneken veszélyben van maga a madárfaj is” – mondta el Fiona Backhouse, a kutatás vezetője. „Érdekes volt az, hogy a kevesebb utánzott fajtól viszont többféle hangot vontak be a repertoárjukba.” Mivel a lantmadár hangutánzó éneke a párválasztásban játszik szerepet, úgy látszik, a kevesebb fajról mintázott énekben e módon kompenzálják a faji sokféleség hiányát a madarak.
A vörhenyes lantfarkúmadár énekét sokkal inkább korlátozza, hogy hány további faj él a környezetében, mint e fajok hangjainak változatossága, ezért képes újabb hangmintákat illeszteni énekébe a már utánzott madaraktól. Ez azt is jelenti, felismerik, mely hangok mely madaraktól származnak, és vannak „kedvenc”, valamint „elfogadható” fajai minden egyes lantfarkúmadár-csoportnak, amelyeket szívesebben utánoznak.
A lantfarkúmadár rossz repülő, így nem tud nagy távolságokat megtenni, ezért is fontos számára az egybefüggő élőhely, így tudja csak megőrizni sokféleségét. A vörhenyes lantfarkúmadár élőhelye ráadásul kicsiny, nedves erdőségekre korlátozódik Queensland és Új-Dél-Wales határvidékén, s a madarak csak igen ritkán tévednek át a közeli, ám száraz erdőségekbe. A kutatók szerint a vörhenyes lantfarkúmadárnál tapasztalt kulturális elszegényedés más, hasonlóan tanuló fajokra is jellemző lehet. A madár utánzóképességében rejlő kultúrájának elvesztése pedig további problémákkal járhat a párválasztásban, ez pedig a faj további hanyatlását idézheti elő amellett, amit az élőhely fragmentációja önmagában is okoz.