Egy alpesi tó, amely a norvégiai fjordokat idézi

A kelet-svájci Walen-tó leckét ad a Föld történetéről.

A Walen-tó (Walensee) a svájci St. Gallen és Glarus két kantonját köti össze, és a Johanna Spyri svájci írónő világhírű Heidi történetei nyomán a „Heidiland” néven ismert üdülőrégió nyugati végét alkotja. Az északi oldalon a Churfirsten-hegylánc szinte függőlegesen emelkedik ki a vízből, míg a tó másik oldalán található a Flumserberg is szemet gyönyörködtető a maga, néhol több mint kétezer méteres magasságával. A norvégiai fjordra emlékeztető völgyet egykor egy hatalmas rajnai gleccser „vájta ki”.
A helyszínre érve egyértelművé válik, hogy a tóból magasodó, néha ezer méter feletti, meredek sziklák miatt a Walen-tó bizonyára ősidők óta kihívást jelent a közlekedés számára. Ez az oka annak, hogy a tóparti utakat ma már főként a sziklafalból vájták ki, amelyek egyfajta galériákon és alagutakon haladnak keresztül.
A tó körül számos kis hely található, és mindegyiknek megvan a maga különlegessége. Ilyen például Quinten: ez az autómentes kisváros szinte mediterrán klímája miatt különösen érdekes és egyedi. A hideg északi szelektől jól védett helyen ugyanis megélnek bizonyos szőlőfajták, de a kivi vagy a füge is. A település ráadásul Svájcban egyedülálló módon csak csónakkal vagy gyalog közelíthető meg.
Quintentől nyugatra található Betlis kis faluja. Errefelé hóolvadáskor vagy egy heves felhőszakadás után igazán lenyűgöző, a közel 720 méter magas Seerenbach-vízesés, amely Európa legmagasabb vízesései közé tartozik. Az enyhe éghajlatnak köszönhetően a Walen-tó körül vegyes gesztenye- és hárserdők is nőnek.
A régió tája geológiai szempontból is lenyűgöző, a kutatók már régóta keresik a magyarázatot arra, hogy itt vajon miért találhatunk idősebb kőzetrétegeket a fiatalabbak tetején. Heves tudományos vita után, a 20. század elején arra a következtetésre jutottak, hogy a gigantikus kőzetrétegek egymásra gyűrődtek.
És mit tudunk a régió történelméről? Nos, ebben a Walenstadti Múzeum lehet a segítségünkre. Időszámításunk előtt 15-ben Augustus római császár megbízta mostohafiait, Tiberius Claudius Nero-t és Nero Claudius Drusus-t, hogy igázzák le a kelta törzseket az Alpoktól északra. Tiberius serege Galliától kelet felé nyomult, az Alpok lábánál fekvő folyókat és tavakat logisztikai célokra használva. Ezen utánpótlási útvonalak védelmére őrtornyokat építettek az útvonalukon, például a mai Quintenben és a Walenstadtban, de ezekből mára semmi nem maradt fenn. A környék korábbi lakóiról keveset tudunk, ám minden bizonnyal lakott lehetett az enyhe éghajlat miatt. Gräpplang és St. Georg közelében a régészek bronzkori településeket találtak, a Churfirsten túloldalán lévő területen pedig olyan emberi jelenlét nyomait, amelyek körülbelül negyvenezer évesek, pedig az Alpokat akkoriban mintegy kilométernyi vastag jégréteg borította. A terület első uralkodói a mai Graubünden kanton székhelyének püspökei voltak, a 7. századtól. Valószínű ekkor kapta Walenstadt a nevét.
És még egy bennfentes információ: innen, a Walen-tótól indul egy túra az UNESCO világörökség részét képező Sardona hegyoldalaira. Az úgynevezett Sardona Tektonikus Aréna (Tectonic Arena Sardona) egyedülálló betekintést nyújt az alpesi hegyek és völgyek eredettörténetébe. A messziről látható vonalat néha „varázsvonalnak” is nevezik, amely mentén 250-300 millió éves sziklák „szorultak rá” a sokkal fiatalabb, részben „csak” 35-50 millió éves kőzetekre. A terület szó szerint a geológiai kutatások fellegvára, hiszen a hegyek építési és lemeztektonikai folyamatairól tanúskodik. Több mint két évszázada vizsgálják a világ minden tájáról érkező tudósok.