Amikor az erdő életre kel

Egy rövid összeállítással szeretnénk megmutatni, hogyan kelt életre a vadon a léptünk nyomán. Ők azok, akik rejtőzködve figyelnek minket, míg egy erdei úton sétálunk, mi pedig mit sem sejtve haladunk el mellettük. Szarvasok, őzek, barnamedve, aranysakál, borzok és más erdőlakók szerepelnek a videó-összeállításban. Sokukkal találkoztunk közvetlenül is: szarvasok, őzek, farkas és vadmacskák szaladtak már át előttünk az ösvényen, láttunk muflon nyájat legelészni, a találkozást elkerülendő egy pillanatra sem torpantunk meg, amikor a medve jellegzetes szagát éreztük egy számára egyébként alkalmas területen és futottunk már össze egymásra kíváncsi nyuszt és róka párossal.
A felvételeket azonban passzív infravörös mozgásérzékelő szenzorral (PIR) vezérelt kamerákkal készítettük. A tárgyak és az élőlények is bocsátanak ki infravörös sugárzást. A fotoelektromos PIR szenzor a madarakra és emlősökre leginkább jellemző 10 µm körüli sugárzás változása esetén feszültséget generál. Amint a beérkező infravörös sugárzás állandósul, a szenzor nem ad le több jelet. A változásra elindítja a felvételkészítést és ezen az elven működik a legtöbb mozgásérzékelős lámpa, számos riasztó, de a „vadkamerák” (kameracsapdák) is. Előnyös, hogy a szerkezetek úgy kalibrálhatók, hogy a széltől hajladozó ágakra, hulló levelekre ne kapcsolják be a kamerát, csak a gerincesekre jellemző sugárzás változásaira legyenek érzékenyek, és az is nagyon fontos, hogy passzívak, azaz nem bocsátanak ki elektromágneses hullámokat, így nem zavarják az állatokat.

Éjszakai felvételek

Az első PIR-el felszerelt kameracsapdák az 1960-as években készültek tudományos és természetfilmes célokra. A felvételkészítést időkapcsoló állítja le, de a beérkező sugárzás ingadozásának adott időn belüli elmaradása is alkalmazható a felvétel lezárására. A kameracsapdák egy részét éjjellátó rendszerrel is felszerelik, aminek aktív világítása a közeli infravörös spektrum jellemzően 700–1100 nm közötti tartományában bocsát ki elektromágneses sugarakat, illetve az objektív (vagy közvetlenül a szenzor) elé szűrő csúszik, amely meggátolja, hogy más spektrum-tartományból is beérkezzen sugárzás, a tisztább felvétel érdekében.

Ezzel az a probléma, hogy alapvetően az emberi látáshoz dolgozták ki. Az emberek számára a 380 – 740 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzási tartomány észlelhető, ezen belül a 440 – 580 nm tartományban veszünk észre fényforrást éjszaka, egyénenként csekély eltéréssel. Ezzel szemben a különböző állatfajok színlátása nagyon eltérő lehet.

A gímszarvas szürkületi látásáért felelős pálcikasejtek érzékenysége az ultraibolya tartomány felé tolódik. Az érzékenységet figyelembe véve könnyen elképzelhető, mennyivel többet észlelnek a felvillanásokból, mint mi.

Miért veszik észre a gímszarvasok, borzok és sakálok a legtöbb vadkamerát?

A kameracsapdák észlelését a rossz minőségű, látható spektrumhoz közeli megvilágító egység; a kamera működésekor fellépő hanghatások (relék, szűrőváltók hangja); illetve az embertől, a műanyagoktól vagy fertőtlenítőtől származó szagok befolyásolják. Sajnos a legtöbb emlős látja a kameracsapdákban használt infravörös megvilágítást (hivatkozás a cikk végén található), ezért számos műhely, így Magyarországon például az Interspect kutatócsoport dolgozik zavarásmentes felvevő berendezéseken, amikkel az állatok észrevétlenül figyelhetők meg természetes élőhelyükön. Ez kiemelten fontos a veszélyeztetett fajok esetében.

Hiúz

Forrás: Michael Lucid, Wildlife Regional Biologist

A hiúzok számára a rossz minőségű vadkamerák olyanok, mintha egy mozgásérzékelős lámpa villanna fel időről időre az erdő közepén, ezért messziről elkerülik azokat. Amikor pedig meglepi őket, az megzavarhatja, sőt a territóriumuk egy részének felhagyására is késztetheti az állatotokat, csökkentve az életesélyeiket.

Szerzők: Hegedüs Kinga és Bakó Gábor

Ajánlott irodalom:
Paul D. Meek, Guy-Anthony Ballard, Peter J. S. Fleming, Michael Schaefer, Warwick Williams, Greg Falzon: Camera Traps Can Be Heard and Seen by Animals
Published: October 29, 2014