Az álcázás és a cseles zsákmányszerzés mestere

Az élővilágban a legtöbb ragadozó állat cserkeléssel vagy üldözéssel ejti el a táplálékát. Léteznek viszont olyan állatok, amelyek a mimikrijüket tökéletesen kihasználva lesben várják az áldozataikat.

Ilyenek a karolópókok, az álcázás nagy mesterei. Lehetnek lila, sárga, piros, rózsaszín vagy fehér színezetűek. Első hallásra, meglepő, hogy ilyen rikító színezettel észrevétlenek maradnak. Pedig így van, a karolópókokat igen nehéz észrevenni, mivel főleg virágokon várakoznak zsákmányukra, a nektárkedvelő lepkékre, rovarokra, méhekre, legyekre. Így a rajtaütés pillanata létfontosságú a pók számra, sokszor másodpercek töredéke alatt ejti el zsákmányát.

Hosszú lábuknak is szerepe van, sok esetben a pók kitárt lábaival úgy helyezkedik el a növényen (kinyújtja vízszintesen), mintha az a virág része lenne, a rárepülő rovar azonnal az áldozatává válik.
Néhány pók azonban már nem a hátteret utánozza, sokkal inkább egy másik élőlényt. A hangyakatonák közé vegyülő ugrópókfaj fogószerű csáprágói hasonlítanak a hangyák állkapcsára. Egyes trópusi pókfajok elöl és hátul szemfoltot viselnek, ami szintén a hangyákra emlékeztet. Ők azonban nem zsákmányt szeretnének szerezni, hanem magukat védik attól, hogy zsákmánnyá váljanak, rejtve maradnak a rájuk vadászó madaraktól a hatalmas hangyabolyban.

Visszakanyarodva a hazákban is gyakori viráglakó karolópókhoz (Misumena vatia) tudni kell, hogy a testszínűk a tartózkodási helytől függ, tehát a sötétebb virágokban barnás, a világos virágokban sárgás és fehér színezetűek. A hímek kisebbek 4 milliméteresek, míg a nőstények 1 centiméteresek. Felfedezésüket mindig nagy esemény, hisz csak a gyakorlott szem képes rá.