Prérikutyák pestise és a préri élővilága

A préri egy külső szemlélő számára kietlen, egyhangú füves térség, ám az élővilága igen összetett kapcsolatrendszert alkot.

2017-ben a prérikutyák között pestisjárvány pusztított (ez ugyanaz a pestis, amely az embert is megbetegíti, és az USA pestises eseteit is közvetlenül a vadállatokhoz lehet kötni), s a Wyomingi Egyetem kutatói és néhány természetvédelmi kutatóintézet szakemberei számára ezzel egy „kísérletre” nyílt lehetőség. Mivel a járvány hatására a prérikutya-állomány több mint fele elpusztult, ráadásul a következő évben szokatlanul esős időszak is köszöntött be a prérin, gyökeresen átalakult az élővilág összetétele. E változásokat tárták fel a kutatók.
„Arra jutottunk, hogy ebben a rendszerben a prérikutyáknak kulcsszerepük van, mind a növényzetet, mind a többi állat közösségét befolyásolja a jelenlétük, fontos füves élőhelyet teremtenek más fajok számára, ők maguk pedig a ragadozóknak nyújtanak fontos táplálékot” – foglalta össze az eredményt Courtney Duchardt, az Ecological Applications szakfolyóiratban közzé tett tanulmány első szerzője, a kutatás vezetője. Kiderült, hogy a betegségek és a csapadékviszonyok teljesen átalakíthatják az élővilág összetételét.
A prérikutya az egykori élőhelyének csupán kis töredékén él ma, ráadásul sokfelé zavaró tényezőként kezelik, verseng a lábasjószággal a legelőért, és különösen fogékony a pestisre – ezt a betegséget 1900 körül hurcolták be Amerikába. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a prérikutyák állományának elképesztő léptékű csökkenése és élőhelyének drámai zsugorodása azzal is együtt járt, hogy a belőle élő ragadozó fajok állománya is lezuhant. A növényzetre gyakorolt hatása talán kevésbé ismert, kevésbé kézenfekvő: jelenléte nélkül a növényzet igen magasra nő, ezzel pedig a prérin élő, rövid fűtől függő életmódú állatok nem találnak megfelelő élőhelyet. Ilyen faj pl. a hegyi lile, amelyből a járványt követően alig láttak néhányat a magasra nőtt növényzetben, míg más, pont a magasabb növényeket kedvelő, és itt egyébként nem honos fajok képviselői megjelentek.
A kutatók szerint fontos felismerni, hogy a préri élővilágában a kulcsszereplők létszáma különböző külső vagy akár természetes okokból rendszeresen hol duzzad hol drámaian csökken. Ha lehetőség van ezt a változást előre jelezni, akkor ez segíthet a legelők kezelésében és a biodiverzitás fenntartásában.