Megmenthető-e a világ legapróbb vadnyula?

Az USA északnyugati régiójában honos észak-amerikai törpenyúl (Sylvilagus idahoensis, vagy Brachylagus idahoensis) a fás szárú, háromfogú üröm (Artemisia tridentata) alkotta bozótos területek lakója, akár azt is mondhatnánk, a nyúl maga is ürömből van, ugyanis szinte kizárólag e növényt eszi. A Washington államban lévő Columbia-medence területén honos nyúlpopuláció a faj többi tagjától régen elkülönült, bár nem tekinthető alfajnak, a genetikailag elkülönült nyulak súlyos veszélyben vannak, s védelmet is élveznek.

Emésztőrendszere alkalmazkodott a növény méreganyagaihoz, s képesek azokat lebontani, maga az állatka pedig az üröm gyökerei alá ássa be üregét, s még a bundája színe is az üröm szürkés leveléhez hasonlít. Mintegy 100 évvel ezelőtt a korábban még az üröm cserjécskéivel borított óriási területek 80 százalékából farmok és legelők lettek, s a 2000-es évek elejére már csak egy maroknyi állatka maradt a törpenyúl egykori állományából. A 2002-ben még élő 16 nyulat az Oregoni Állatkertbe szállították, ahol tenyészprogramba kezdtek velük.

Mivel ez a néhány állat már így is szenvedett a beltenyészet genetikai hatásaitól, és nem volt egészséges szaporulatuk, a szakemberek Idaho államban élő legközelebbi rokonaik segítségével javították fel az állományt, és kezdtek az apró nyulacskák tenyésztésébe, visszatelepítésébe. Ma ennek köszönhetően néhány száz egyed él már, számolt be a Smithsonian Magazine.

A keresztezés eredményeként az utódok háromnegyed részben a columbia-medencei állomány génkészletét hordozzák, sajnos teljesen tiszta vérű egyede 2008 óta nincs már az állatcsoportnak.

„Az emberek el se tudják képzelni mennyire közel járunk a kihalásához. Alig két évig élnek, így, ha van két rossz évünk, szinte vége is a nyúlállománynak” – magyarázta Jon Gallie biológus, aki a nyúlnépesség megmentésével megbízott szakember Washington államban.

A problémát fokozza az üröm helyét elfoglaló behurcolt fűféle szaporodása, amelynek hatására a bozóttüzek is pusztítóvá válnak, 2020-ban egyetlen tűzvész végzett a nyúlállomány 40 százalékával, s az élőhelyük jelentős részét kihalt tájjá alakította. Mivel a nyúlnak magas bozótosra van szüksége, ez pedig 15-20 év alatt nő csak meg, ezért ezek a leégett helyek hosszú időre kiestek a nyúl élőhelyeiből.

Eleinte a minél nagyobb szaporulatra koncentráltak a szakemberek, azonban a szabadon engedett nyulak java hamar elpusztult, hiába voltak etetőállomások és mesterséges üregek. Ezt követően taktikát változtattak: az elkényeztetett nyulak helyett ellenállóbb, vadabb nyulakat engedtek ki, amelyekre nem vártak luxuskörülmények, s abban bíznak, hogy ezek az állatkák jobban bírják majd a vadon zordságát is. A visszatelepítések következő lépése, hogy a térség állattenyésztőivel együttműködve olyan ürömmel borított területet keresnek, ahol a szabadon engedett nyulak következő generációinak is lesz megfelelő élőhely.

2021-ben újabb ellenfél akadt, ugyanis egy fertőző nyúlbetegség terjed az USA területén, amely minden nyúlfajra veszélyes, így a mostanában szabadon engedett fiatal egyedek már védőoltással felvértezve vághatnak neki az ürömbozótos vadonnak.